Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
66 PÉTERFFY GEDEON ennek a hatásnak a terjedelmét pontosabban meghatározták volna vagy megállapították volna, hogy milyen módszereket alkalmazott Szent Tamás ezeknek az idézeteknek a felhasználásában. Említésre méltók ezen a téren A. Gardeil O. P. cikkei La documentation de Saint Thomas és Les procédés exégetiques de Saint Thomas. (Revue Thomiste 1903 (11), 197—215, 428— 457. o.) Ugyancsak itt említhetjük meg I. M. Vosté O. P. 1937. év Szent Tamás napján tartott ünnepi előadását : «De investigandis fontibus patris- ticis Sancti Thornae, oratio habita in Aula magna «Angelici» occasione festi S. ThomaeAq.». (Romae, 1937., megjelent az «Angelicum» 1937. évf. 3. sz.-ban.) A részletes kutatás terén az első lépést a skolasztikának nagynevű történeti kutatója G. von Hertling tette Augustinuszitate bei Thomas von Aquino című tanulmányában. (Sitzungsberichte der philos, philol. hist. Klasse der Akademie der Wiss. zu München, 1904, 535—602. o., megjelent még Historische Beiträge zur Philosophie c. könyvében, Kempten u. München, 1914.) Hertling sem nézi szigorúan teológus szempontból a kérdést, mert a kb. 250 idézet, melynek felhasználását bonckés alá veszi jobbára filozófiai jellegűek. Az idézeteknek két nagy fajtáját különbözteti meg : a konvencionális, dekoratív jellegű idézeteket és azokat, melyek valóban befolyásolták Szent Tamást akár történetileg akár spekulative. Az a megállapítása, hogy «Die Augustinus-Zitate werden umgedeutet durch stillschweigende Assimi- lierung, durch leise Korrektur oder auch durch völlig gewaltsame Interpretation» (558. o.) annak tudható be, hogy inkább a filozófiai kérdésekben való felhasználásukat tekinti csak. Nem csupán azt a szándékot tulajdonítja Szent Tamásnak, hogy Szent Ágostont az arisztotelizmus szellemében akarja magyarázni, hanem azt is, hogy meg akarta előzni a veszélyt, hogy Averroes követői a nagy egyházatya tekintélyét maguknak kisajátítsák. (601. o.) Hertlingnek főérdeme, hogy elindította a kutatást és helyesen látta meg az alapvető problémát, melyet ő így fogalmazott meg : «Thomas galt den Zeitgenossen als der große Neuerer, dem die einen ebenso ergeben anhingen, wie ihn die anderen eifrig befehdeten, weit mehr als seinen Lehrer Albert... Die Frage ist : wie dachte Thomas über jenen Gegensatz? Wie stellte er sich persönlich zu dem großen Kirchenvater, der bis dahin in den Schulen des Abendlandes unbestritten als die erste Autorität verehrt worden war». (538. o.) Hertling mellett az ú. n. tekintélyi érveknek a filozófiában való felhasználásáról újabban Aí. Riquet írt egy beható tanulmányt : Saint Thomas et les «auctoritates;» en philosophie címen. (Archives de philosophie. Vol. III. Cahier II. Paris, 1925. 117—155. o.) A kutatás egyes részletkérdések felderítésén folyt tovább. Tudomásunk van D. Duffo doktori értekezéséről, melyet 1906-ban a toulousi egyetemen nyújtott be Saint Jean Damascene, source de Saint Thomas címen, de ez a munka nem jelent meg nyomtatásban (v. ö. Bulletin de littérature ecclésiastique, 1906, 126—130. o.). A «Beiträge zur Geschichte der Philosophie im Mittelalter» sorozat 11. kötetében jelent meg 1912-ben M. Meyernek a tanulmánya Die Lehre des hl. Thomas v. A. de passionibus animae in quellenanalyti-
