Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJÓGI KÉRDÉS 55 mivoltából,1 a potestas ecclesiastica, az egyházi iurisdictio teljességéből1 2 következik, de ez a pozitív törvényhozás részéről tételezett jog is. Az Egyház adóztatási jogát az 1495. canonból szokás levezetni, amely az Egyház, az Apostoli Szentszék és a kánoni jogi személyek önálló vagyonszerzési, — birtoklási és — kezelési jogát nyilvánítja ki. A következő canon az előbbinek korolláriuma és mintegy gyakorlati alkalmazása.3 Az 1496. c. szerint az Egyháznak joga van kultuszcélokra, a klérikusok és más egyházi alkalmazottak eltartására és egyáltalán más egyházi célokra iure imperii4 5 az államtól függetlenül adót kivetni. A hívekre az a kötelezettség származik, hogy az Egyházat természetfölötti célja elérésére szükséges anyagi eszközökkel, az egyházi feladatokhoz szükséges hozzájárulással támogassák ; ahol utóbbiakat nem, vagy nem elégséges mértékben nyújtják, az Egyháznak jogában áll azt adó útján követelni. Az egyházi adóztatási jogot az egész Egyházra nézve a pápa, az egyházmegyére a püspök, az egyházközségre nézve a püspöktől rendelt szerv gyakorolja.8 Az Egyház elvileg az államtól elvitat minden olyan jogot, amely az egyházi adóztatást kedvezőtlenül befolyásolja, ezt megtiltja, megszorítja vagy arra felügyeletet gyakorol. Ezzel ellentétben az Egyház az államok egész sorában az adóbehajtásnál az állami szervek segítségét a velejáró szűkebb-tágabb felügyeleti joggal együtt gyakorlatilag igénybeveszi.6 Az egyházi jogtörténetből ismeretes, hogy az Egyház az adókivetés és beszedés jogát az egész középkoron át a legújabb időkig gyakorolta. Az első századokban az Egyház vagyoni szükségletét a gazdag önkéntes adományok fedezték, a megnövekedett szükséglet számára később a stóladíjak és a VI. századtól az egyházi és állami törvények részéről előírt tized szolgált. A középkori pápák alatt az egyházi adójog jelentős fejlődést, csúcspontját pedig VIII. Bonifác (1294—1303) alatt érte el és noha a nagy egyházi célok indokolta túlfeszített egyházi adóztatás ellenhatása nem maradt el,7 az egyházi adóztatást az Egyház mind a mai napig tényleg gyakorolja. Más kérdés, hogy az egyházközségi adóztatás formája az újabb idők fejleménye. 1 Ottaviani, I. 419. 2 Falco Mario : Introduzione alio studio del «Codex luris Canonici». Torino, 1925, 140. 3 M. Conte a Coronata : Institutiones iuris canonici.2 Taurini—Romae, 1939, II. 440. 4 Del Giudice Vincenzo : Istituzioni di Diritto canonico.2 Milano, 1936, 223. 5 Eichmann, II. 147. 6 Knecht, 298. 7 Heiner F. : Das Besteuerungsrecht der Kirche, A. K- K- LXXVIII, 340—351, Knecht, 298.
