Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
56 MÓRA MIHÁLY 4. Ami az államnak és különösen a magyar államnak az egyházi adókra nézve elfoglalt álláspontját illeti, mint alapvető kiindulást a mindenkori egyházpolitikai helyzetet kell tekinteni. Az Egyházzal szemben teljes elutasítástól (Szovjetoroszország) a kisebb-nagyobb mértékben keresztülvitt szeparáción keresztül az Egyházzal szoros kapcsolatot fenntartó államokig széles skála áll rendelkezésünkre, ami részben — de csak részben —abban csapódik le, hogy az állam hatóságai támogatását az egyházi adó tekintetében miképpen biztosítja. Ez utóbbi fontos, de nem egyedüli szempont. Könnyen érthető, hogy a szeparációt tényleg keresztül is vivő állam jogsegélyét az egyházi adó behajtásánál megtagadja, de éppen az a körülmény, hogy az állami támogatást az Egyház nélkülözni kénytelen, esetleg megnyitja az egyházi adózásnak a körülményekhez alkalmazott más módját. Viszont ott, ahol az Egyház és az állam között a szorosabb reláció megmaradt, ezzel nagyrészben velejár az egyházi adó kifejezett elismerése, az állami bracchium megadása, — de ez sem szükségképpen, hiszen az állami szubvenció és a domaniális bevétel teljesen fedezheti az egyházi kiadásokat, úgyhogy egyházi, különösen egyházközségi adóra voltaképpen szükség sincs. Ezek szerint tehát valamennyi államra egyaránt érvényes elvi princípiumot nehezen lehet felállítani, teljes képet csak a tételes joganyag tüzetes áttekintése nyújthat, amelyet itt mellőzni vagyunk kénytelenek. Csupán, hogy az eltérő és kevésbbé ismert rendszerekről és az azokat kialakító hatóerőkről, ezek változatosságáról némi fogalmunk legyen, említhetjük, hogy a szeparáció úgyszólván újjáalakítja az Egyház pénzügyi organizációját Franciaországban, amelyre jellemző, hogy az Egyház vagyoni szükségletét a hívők önkéntes adományai és inkább illetékjellegű szolgáltatások biztosítják, az ú. n. denier du culte, a kultuszfillér kényszerjellegét pedig éppen egyházi oldalról tiltják meg.1 Hogy viszont az egyházi pénzügyi jog bevételi oldala milyen változatos képet mutathat egy állam keretén belül is, arra elég legyen Svájc példáját felhoznunk. A svájci szövetségi alkotmány az egyházi adóval csak nemleges irányban foglal állást, amikor kimondja, hogy senki nem köteles oly adó fizetésére, amely különösen valamely vallási társulat tulajdonképpeni kultuszcéljaira szolgál, ha nem tartozik ehhez a vallásfelekezethez. Emez általános és számunkra nem sokat mondó tilalom után szükséges, hogy a kantonok joghelyzetét tekintsük át. Egyes kantonok részben vagy egészben fedezik a részükről közjogi korporációknak elismert vallásfelekezet kultuszkiadásait, ugyanott azonban más vallásfelekezet nél1 A kardinális államtitkár 1907 október 8-án kelt levele, közölve : Analecta Ecclesiastica XL, nov. 1907, p. 462. V. ö. Rothenbücher: Die Trennung von Staat und Kirche. München, 1908 ; 282, 290, 349.
