Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
54 MÓRA MIHÁLY nak, melyek a lényeges jogai az állammal, valamint a többi felekezettel szemben,1 — ezzel röviden végezhetünk. Számunkra itt csak az a fontos, hogy megismerjük az Egyház tanítását adóztatási jogára nézve, főként amint az tételes törvényben foglaltan jelenik meg előttünk. Nyilvánvaló, hogy az Egyház mint az államtól független szuverén hatalom, mint tökéletes társaság, az önálló, az államtól független adóztatás jogát igényli. Az egyházi adóztatási jog fenti önállósága, függetlensége abban nyilvánul meg, hogy az adókivetés joga és a lerovás kötelessége fennáll, tekintet nélkül arra, hogy az állam elismeri-e vagy nem, valamint azt, hogy az Egyház ezt a jogot nem állami átengedés, elismerés folytán, hanem önjogán bírja. Az Egyház adóztatási joga tehát az Egyház tökéletes társaságNotier, 63—64. — A terminus tartalmára nézve idézünk egy-két régebbi és újabb szerzőt. Liberatore: (Del diritto pubblico ecclesiastico. Prato, 1887 ; 5.) : La scienza degli ordinamenti divini rispetto all’essere o all’operare della Chiesa come corpo sociale. Cavagnis: (Institutiones iuris publ. eccl. Romae, 1906, I. 20. n.): Ius ex divina lege competens Ecclesiae ut societati perfectae. Capello: (Summa iuris pubi, eccl.4 Romae, 1936, 32.9 : Complexus legum divinarum, quibus essentialis Ecclesiae constitutio, i. e. qua societatis perfectae, definitur. Ottaviani: [Institutiones iuris pubi. eccl. I. Ius publicum internum.2 (Ecclesiae constitutio socialis et potestas.) Romae, 1935. 9.] : Systema legum de constitutione et iuribus ecclesiae tamquam societatis perfectae in finem supernaturalem ordinatae. Sipos: (Enchiridion iuris canonici.3 Pécs, 1936, 7.): In iure canonico ius publicum est complexus legum divinarum, quibus constitutio Ecclesiae ordinatur. Romani: (Jus privatum comparatum, II. De norma iuris. Romae, 1937, 23.): Jus publicum ecclesiasticum est veluti jus fundamentale Ecclesiae, tum quod ad internam constitutionem socialem ac potestatem ex jure naturae ac positivo (divino et canonico), tum maxime quod ad eiusdem jura coram societate civili ; itaque non est universum jus publicum Ecclesiae, sed eiusdem pars, eaque fundamentalis, tantum , etenim, siquid opinamur, ad publicum jus spectant praeterea et officia, et sacramenta, et judicia, et poenae aliaque id genus permulta de quibus in C. J. C. Ugyanő másutt eltérően : Summa juris canonici lineamenta. Romae, 1939, 2. : Ad publicum spectat jus constitutionis et administrationis, jus processuale et poenale. Jus canonicum eo quod ad rationem spectet cumprimis moderandam, qua Ecclesia, societas perfecta, fideles sanctificet, est maximam partem publicum. Mások viszont, mint Scherer: Handbuch des Kirchenrechts. Graz, 1886, I, 112. Sägmüller: Lehrbuch des katholischen Kirchenrechts,4 I. I., Freiburg im Breisgau, 1925, 13.Hinschius: Das Kirchenrecht der Katholiken und Protestanten in Deutschland. Berlin, 1888, I. 174. Stutz: Kirchenrecht, München—Berlin, 1914 (a Holtzendorff—Kohler-féle jogi enciklopédiában,7 392. Stutz: Der Geist des Codex Juris Canonici, Kirchenrechtliche Abhandlungen 92—93. Stuttgart, 1918, 232.3 főként azt kifogásolják az egyházi jognak magánjogra és közjogra való felosztásában, hogy az egyházi jog túlnyomó részében közjogi tartalmú. Mi is ehhez az utóbbi felfogáshoz csatlakoztunk. Móra: Az ítélet végrehajtásával kapcsolatos főbb kérdések. Budapest, 1934, 19. ; Móra: Die Frage des Zivilprozesses und der Beweislast bei Gratian. Pécs, 1937, 17. ; ám álláspontunk fenntartása mellett is tudomásul kell venni, hogy a kanonisták mit értenek a jus publicum ecclesiasticum-on.
