Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 53 egyházi jog számára idegen az egyházi adó, m nt valamennyi, az Egyházhoz tartozó hívő kényszerszolgáltatása. Poroszországban az egyházi adóról szóló törvény kezdetben a katolikus egyházközségekre csekély befolyást gyakorolt és csak akkor kezdett változni a helyzet, amikor az állam 1875. április 22-iki törvényével a püspökök és a papok részére addig teljesített anyagi támogatását megszüntette és ezzel az új anyagi eszközök előteremtése vált szükségessé. Ez is egyik példa arra, hogy az élet vastörvénye magasabb egyházi célokból oly intézményt is megvalósít, amelyet előbb elvi okokból az Egyház nem sürgetett, sőt illetéktelen világi befolyástól tartva, esetleg ellenzett. Hogy milyenek lehetnek ezek az elvi okok, arra a katolikus és protestáns egyházi alkotmányjog eltérő jellege is utal. A protestáns egyház-szervezet ilyesfajta adójog kialakulására már önmagában is alkalmasabb. Giese1 azon a véleményen van, hogy a katolikus Egyház alkotmánya önmagában nem ismer sem egyházközséget, mint önkormányzati szervet, sem a laikusoknak az egyházi vagyon igazgatásánál való közreműködését, sem országos egyházat, sem egyházmegyei és országos egyházi képviselő szervet. Haring2 is annak a véleményének ad kifejezést, hogy a katolikus Egyház általánosságban az állami egyházi adóval szemben elutasítólag foglal állást, mert annak keresztülvitele az egyházi alkotmánnyal nehezen egyeztethető össze. Más kérdés azonban, hogy az Egyház eme elvi álláspontja ellenére adott körülmények között az egyházi adót nem ellenzi. Az Egyház adóztatási jogosultsága az egyházi és a világi jog szerint. 3. További kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, megilleti-e az Egyházat az egyházi adó szedésének joga és ha igen, milyen alapon. Vizsgálnunk kell azt is, hogy az állam, nevezetesen a magyar állam milyen álláspontot foglal el az egyházi adó tekintetében. Az első kérdésre a ius publicum ecclesiasticum, az autonóm egyházi jog tételes rendelkezése, valamint az egyházi gyakorlat, másodikra az állami, jelesül a magyar állami jogszabályok adják meg a feleletet. Minthogy az egyházi joggal mint jogi stúdiummal foglalkozunk, a ius publicum ecclesiasticum pedig lényegében hittudományi disciplina, mert mint terminus az egyházi jogban szabály szerint azokat a normákat jelenti, amelyek az Egyháznak mint egésznek jogviszonyait szabályozzák, hogy iure divino milyen lényeges alkotmánya van az EgyházStaatslexikon,6 III. 342; Linneborn: Die Qesamtrechtsnachfolge und die Verpflichtung des preuß. Staatsfiscus gegenüber kath. Kirchengemeinden, Theologie und Glaube (XVI.) 130. 1 18. 2 II. 678.
