Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
50 MÓRA MIHÁLY nevelői adót (seminaristicum). Itt is hiányzik az illetéktől megkülönböztetés ; az azonban helyes, hogy az egyházi adót nem szorítja pénzbeli szolgáltatásra, az «anyagi hozzájárulás» magában foglalja a természetbenit is. Már a helyes felismeréshez közeledik Erdélyi László,1 aki történeti vonatkozásban a világi hívek és az egyháziak részéről fizetett egyházi adó között különböztet, ugyanez a felismerés vezeti Takács Györgyöt1 2 is, aki az egyházi és az egyházközségi adók fogalmát szétválasztja : az előbbi a tágabb fogalom. Szerinte egyházi, felekezeti adó minden olyan teher, amelyeket a hívek vagy az alsóbb egyházi közületek tartoznak fizetni. Ezzel szemben az a szőkébb adózási folyamat, amely kizárólag a hívek és az egyházközség (hitközség) között áll fenn, az egyházközségi adó.3 Ez a meghatározás az állami jog szemszögéből próbál az egyházi adó fogalmához hozzáférni és ha helyes módon bifurkál is, nem tartalmazza a pontos meghatározáshoz szükséges elemeket, így például nem választja el az egyházi adót az egyházi illetéktől. Az utóbbi meghatározással azonban mégis tettünk egy lépést előre, mert a szükebb és a tágabb értelmű egyházi adó közti különbséghez érkeztünk el, de nem jutottunk még oly közel sem az egyházi adó fogalmához, mint a korábbi meghatározásokkal. Knecht A. szerint4 * szükebb és tulajdonképpeni értelemben véve az egyházi adó oly kényszerjárulék, amelyet egyházi szükségletek fedezésére a szervezett egyházi társaságok tagjaitól hajtanak be. Ez se sokat mond, de a szerző hozzá is teszi, hogy nem tekinthető adónak sem az egyes egyházi funkciók után, kegyelmek engedélyezése, felmentések stb. után fizetendő illeték, amelyet jogilag ellenszolgáltatásnak fog fel, de nem esik az adó fogalma alá az egyházi intézmények, tárgyak, intézetek igénybevétele után fizetett összeg sem. Gyakran használják az egyházi adót legtágabb értelemben minden, az egyháztagok részéről az egyházi szükségletek fedezésére teljesített vagyoni juttatásokra is. Ebben a további és általános értelemben azonban az egyházi adó magában foglalná az önkéntes adományokat is, már pedig ezeknél hiányzik a kényszer mozzanata, amely viszont az adó jogi fogalmával egybenőtt. A felsorolást folytathatnék tovább, de már az eddigiekből is kitűnik, milyen szempontokra kell ügyelnünk az egyházi adó helyes fogalmának megalkotásánál. Ezekhez még egy további gondolat kínálkozik : vájjon az egyházi adónál lényeges vagy mellékes attributum-e az, hogy behajtásánál az Egyház az állam segítségét veheti igénybe. 1 Az egyházi adó története. Katolikus Lexikon I. Budapest, 1931, 489. 2 Az egyházközségi és hitközségi adózás, 10. 3 U. o. 10. — Az egységes terminuskeresés buzgalma vezetett Takácsnál a hitközség összefoglaló terminusként óhajtott zavaró kifejezéséhez. 4 Kirchensteuer, Staatslexikon,6 im Auftrag der Görres-Gesellschaft herausgegeben von Hermann Sacher, III. Freiburg im Breisgau, 1929, 297.
