Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 51 Ez a kérdés főleg az egyházközségi adónál merülhet fel, ahol az állam pénzügyi szerveinek segítsége különösen szembetűnő. A válasz nem nehéz, különösen, ha arra gondolunk, hogy az Egyház önálló, az államtól független adóztatási jogot igényel magának, amihez hozzájön még az is, hogy egyes országokban ez az állami segítség hiányzik. Ezek után az egyházi adó fogalmát a következőképpen hatáioznók meg : az a kényszerszolgáltatás, amelyet az egyházi természetes vagy jogi személyek az egyházi jog alapján időlegesen (egyízben) vagy időnként visszatérően (állandó, ismétlődő jelleggel) közvetlen egyházi ellenszolgáltatás nélkül az egyházi szükségletek fedezésére fizetnek. Ez a tágabb értelemben vet egyházi adófogalom alkalmas arra, hogy az egyházi adó az illetéktől és az önkéntes adományoktól megkülönböztethető legyen, nem tekinti lényegesnek az állam behajtási segédletét, magában foglalja mind az egyes hívők, mind a papok, mind az egyházi javadalmak részéről teljesítendő szolgáltatást, tekintet nélkül arra, hogy azt az egyház- községnek, egyházmegyének vagy a pápának fizetik-e. Ebbe a tágabb kategóriába beleesik a cathedraticum, subsidium charitativum, alum- naticum éppen úgy, mint az egyházközségi adó és megvan az az előnye is, hogy legközelebb áll a világi pénzügyi jog fogalmához.1 Az egyházközségi adó tehát az egyházi adók csoportjába tartozik. A genus proximum megvizsgálása után a differentia specifica megtalálása könnyebb, mert itt tételes rendelkezésekre támaszkodhatunk. Ha az egyházi adónak fent adott fogalmát szem előtt tartjuk, az egyház- községi adó olyan egyházi adó, amelyet szabályszerint az egyházközség adóköteles tagjai az egyházközségnek fizetnek, figyelmen kívül maradván, hogy a behajtott adót egészen az illető egyházközség céljaira, avagy részben más egyházi célokra használják fel. Némelyik rendszerben világi jogi személyek (részvénytársaság stb.) is egyházközségi adófizetésre kötelezhetők. Ez azonban kivétel és ezért a szabályszerűséget szem előtt tartó fogalomba nem vehető fel. Hangsúlyozzuk, hogy mind az egyházi adó, mind az egyház- községi adó fogalmához hozzátartozik a kényszermomentum. Azt már említettük, hogy a világi közigazgatás végrehajtási részvétele az egyházi adó kényszerbehajtásánál a fogalom szempontjából nem lényeges, ennek hiánya az egyházi adó adójellegét nem szünteti meg. Az adófogalomhoz tapadó kényszerjelleg különben nem azt jelenti, hogy a kényszer tényleg érvényesüljön is. Adó az is, amelyet nem adóvégrehajtás során hajtanak be, hanem amelyet az adóalany a kivetés után önként befizet. A kényszerjelleg azt jelenti, hogy az adó különbözik az önkéntes indítékú adománytól1 2, azt jelenti, hogy ha a kivetett összeget 1 Tomcsányi, 380. 2 Ebben a vonatkozásban tehát helyes a budapesti kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság 21. Pkf. 6136/1932/8. sz. végzése indokolásának alábbi része : Az adók nem vonhatók az egyházközségek azon bevételei alá, amelyeket 4*
