Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ivánka Endre: Sacrum Imperium és Rex Christianus
42 IVÁNKA ENDRE I. Endre királlyal is, akkor úgy fejezik ki a kortársak a beállott helyzetet : Romana respublica subiectionem regni Ungariae perdidit. A római birodalom elvesztette a magyar királyság fölötti fennhatóságot (touli Wibert, IX. Leó pápa életrajzában ; tekintetbe kell vennünk, hogy Wibert IX. Leó pápa barátja és kísérője volt, a pápa pedig a béke közvetítésénél személyesen résztvett, tehát úgyszólván a tárgyalások szemtanúja az, aki így fejezi ki a viszonyt a két ország között). Csehország ezzel szemben állandóan elismerte a német-római birodalom fennhatóságát ; de itt is kifejezésre juttatják, hogy nem a német királyságtól, hanem a római császárságtól való függést értik ez alatt a fennhatóság alatt. A cseh hercegség — mondja az 1126-ban Sobieslav cseh herceg és Lothar német-római császár között kötött béke okmánya — amint ezt már elődeinktől tudjuk, a római császár fennhatósága alatt áll, és a megválasztott herceget csak akkor szabad igazán hercegnek tekinteni, ha megválasztásának megerősítését elnyerte a római császártól, amint viszont a császár nem nevezhet ki herceget, hanem csak megerősítheti azt, akit az ország nagyjai megválasztottak (a herceg kinevezése pedig megilletné a német-római császárt akkor, ha mint német király gyakorolna fennhatóságot a cseh hercegség fölött úgy, amint ezt a német hercegségek fölött gyakorolja). Barbarossa Frigyes mint császár adja 1. Wladislaw királynak a királyi koronát, és amikor IV. Ottó 1203-ban örökös királysággá emeli Csehországot, akkor III. Ince pápa ezt 1204 április 15-én kelt bullájával megerősíti (Fülöp császár hasonló intézkedését 1198-ban a pápa nem ismerte el, mert Fülöpöt még nem koronázták meg császárrá) annak kifejezésére, hogy a királyságnak a német-római birodalomhoz való viszonya nem jelent mást, mint a királyságnak az univerzális császári hatalomtól, a régi római világ- birodalom hagyományait folytató keresztény-római császárságtól való függést — «melynek minden más világi hatalom, minden királyság és hercegség, minden ország és nép alá van vetve», mondja a «római birodalom» középkori ideológiája. IV. A független királyságok. Az imént említett magyar példa azonban azt mutatja, hogy a római világbirodalom gondolata, mely a keresztény országok és királyságok fölé legmagasabb világi hatalomként a császárságot helyezi, ha jellemzően középkori gondolat is, mégsem mondható a középkor egyedüli politikai koncepciójának, a középkori szellemi életben egyedül ismert politikai világképnek ; emellett a felfogás mellett, mely a keresztény kultúrvilág egységét csak a régi római birodalom hagyományos keretein belül tartja megvalósíthatónak, kezdettől fogva egy másik felfogás érvényesül. A keresztény oikumené, a keresztény kultúrvilág egységét —
