Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ivánka Endre: Sacrum Imperium és Rex Christianus
40 IVÁNKA ENDRE mundi regit orbis frena rotundi, — Róma, a világ feje, tartja a földkerekség gyeplőszárait — ezt mondja egy a középkorban számtalanszor idézett vers. II. A német királyság. Ezt a világbirodalmi hatalmat (ezt jelenti a «német-római birodalom» gondolata) a német királyság gyakorolja. Hogy a németség milyen jogon jutott ehhez a hatalomhoz, miért lépett a régi római császárság örökségébe, azt különbözőképen indokolják. Egyesek a frank folytonosságra mutatnak rá, Németországot Nagy Károly jogutódának tekintik, aki 800-ban a pápától nyerte el a római birodalom koronáját, Németországban tehát még frank királyságot látnak ; mások viszont arról beszélnek, hogy a császárság a rómaiaktól a frankokhoz, a frankoktól a szászokra ment át (ezek I. Ottónak 962-ben történt koronázásában látják a lényeges mozzanatot). Mindig azonban különbséget tesznek a római birodalom univerzális hatalma, világbirodalmi missziója között egyrészről, és ennek a hatalomnak hordozója, a német királyság között másrészről. Akit a német törzsek hercegi német királlyá megválasztottak, az tarthat igényt arra, sőt annak joga van arra, hogy a pápa római császárrá koronázza meg őt, és így az egész kereszténység legfőbb uralkodójává tegye. Egyházi és egyházellenes részről egyöntetűen határozzák meg a viszonyt a két hatalom között. III. Ince pápa hangoztatja, hogy nem azért van a pápának beleszólása a német királyválasztásba, mert a német királyság, mint olyan, a pápai hatalomnak politikailag alá volna vetve, hanem azért, mert a német fejedelmek által megválasztott német király egyúttal a pápa által való császári megkoronázásra igényt nyer, és a pápának joga van megvizsgálnia, hogy kit fog ő majd római császárrá koronázni. A Sachsenspiegel ugyanezt mondja ki világosan (a III. könyv 52. fejezetében). Akit a német fejedelmek megválasztottak, és akit az arra jogosított püspökök megkoronáztak, az a királyi hatalmat és az aacheni trónt (Nagy Károly trónját) nyeri el. Ha azután a pápa megkoronázza őt, akkor a római birodalmat és a császári méltóságot nyeri hozzá. Mindamellett egy bizonyos kapcsolat maradt fönn Olaszországföldje és a római császári hatalom között. Túlzás volna azt mondani, hogy a német királyság azért bírja a római császárságot, mert Olaszország földje és a lon- gobárd királyság Németország tartozéka lett. Annyi azonban igaz, hogy Nagy Károlyt akkor koronázta meg a pápa nyugati római császárrá (ez a keleti császárság, Bizánc jogainak érvénybentartása mellett történt ; csak az egyházi szakadás óta tekintik jogtalannak a bizánci császári hatalmat), amikor a longobárdok legyőzése óta Olaszország ura és a római patrimonium Petri védője lett. Amikor a karoling birodalmat felosztják, egészen természetes dolognak tekintik, hogy a császári méltóság azt a részt illeti, melyhez Olaszország került, Lotharingiát,
