Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Hermann Egyed: Ciszterci Charta Charitatis, premontrei statutumok, domonkos constitutiok
CISZTERCI CHARTA CHARITATIS 35 püspökök a premontreiek számára csak apátokat benedikáljanak és a középkor folyamán a keleti (német, osztrák, lengyel) rendfőnökök lassan át is vették ezt a címet, azonban a szász és velük együtt az összes magyar rendfőnökök az egész középkor folyamán kitartottak a préposti cím mellett.1 Prémontré tehát itt is csak részben ért célt. A premontrei rend statútumai azonban a hiányos egység ellenére is alkalmas láncszemnek bizonyultak a szerzetesi eszme organikus továbbfejlesztésére. A ciszterci szervezet átvétele — ha tökéletlenebb formában is —, a filiatiós elv maradéktalan megvalósítása és a lelkipásztori teendők beépítése a statútumokba voltak ennek a láncszemnek alkotó elemei. Ezeket fejlesztette tovább a domonkosrend. Valamikor nemcsak premontrei, hanem más, tekintélyes számban domonkos írók is azt tartották, hogy Szent Domonkos eredetileg a spanyolországi De la Vid (B. M. V. Vitis) premontrei apátság kanonokja volt. Ennek az apátságnak első apátja, szintén Domonkos, a szent rendalapító nagybátyja lett volna. Csak négy kilométerre feküdt Cala- rogától, Szent Domonkos szülőhelyétől.1 2 A szent mai életírói ezt a régi hagyományt ilyen formában nem fogadják el, azonban a premontrei rend szervezetének hatását Domonkos alapítására mind elismerik. Szerintük Domonkos egy másik nagybátyja révén, aki Gumielben élt és a premontreiekkel szoros barátságot tartott, jól ismerhette Szent Norbert fiainak életét és a premontrei rend szervezetét, sőt azt sem tartják kizártnak, hogy az osmai káptalant, amelynek Domonkos kanonokja, alperjele, majd perjele volt, Bazan Márton, majd Acebus Didacus osmai püspökök a premontrei statútumok igénybevételével reformálták meg. Ezen felfogás szerint tehát az osmai káptalan nem volt ugyan premontrei, mert forma szerint nem csatlakozott a rendhez, kanonokjai azonban ugyanolyan életet éltek, mint a premontreiek.3 Ismeretes, hogy III. Ince pápa a negyedik lateráni zsinaton (1215) Domonkost rendalapító szándékával elutasította, annyira új volt a 1 Az apáti—préposti cím kérdése a premontrei rendben részleteiben még nincs tisztázva. Aubaeus Miraeus (Ordinis Praemonstratensis Chronicon, Col. Agripp. 1633) szerint a német (és magyar) rendfőnökök alázatosságból használták a préposti címet. Winter viszont azt állítja, hogy a latin országok rendfőnökeinek apáti címe visszaélés volt. Nézetünk szerint egyik állítás sem felel meg a valóságnak. A címkülönbség egyszerűen a rend kevésbbé sikerült egységének a jele, a rendfőnökök áttérése az apáti címre pedig Prémontré centralizációs törekvéseinek sikereként tekinthető. Egyszerű címváltozásról és nem rangemelésről volt tehát szó. Az apátok és prépostok egyformán megkapták az idők folyamán a főpapi jelvényeket. Magdeburg pl. már 1230-ban, amikor még sok apát se rendelkezett velük. 2 Ezek az írók felsorolva Hugo C., S. et C. 0. Praemonstratensis Annales, Nancii, 1734-36, tom. II., coll. 1127. 3 V. ö. Walz Ang. M., Compendium Historiae Ordinis Praedicatorum, Romae, 1930. 3*
