Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Hermann Egyed: Ciszterci Charta Charitatis, premontrei statutumok, domonkos constitutiok
36 HERMANN EGYED vándorprédikálással foglalkozó szerzetesrend fogalma. Domonkosnak mindenekelőtt regulát kellett választania. Szent Ágoston regulája mellett döntött ő is, mire III. Honorius 1216-ban megerősítette a prédikátorok rendjét. Ez a rend külsőségeiben egyelőre nem sokban különbözött a régi kanonokrendektől. A domonkos-házak elöljáróit még 1220-ban is apátoknak nevezték, a rendtag neve még 1246-ban is canonicus, csak 1249 óta lép helyébe a clericus elnevezés. A premontrei hatást leginkáb b a regula kiegészítésén, a constitution lehet megfigyelni. Hogy Domonkos (f 1221) és az 1228-as capitulum generalissimum éppen a premontrei statútumokat vették alapul a constitutio kidolgozásánál, az nemcsak a szent ifjúkori és osmai reminiszcenciáiból magyarázandó, hanem abból is, hogy a premontrei rend célja és szervezete a legközelebb állt Domonkos elgondolásához. A merev stabilitas loci elvén a premontreiek már hatalmas rést ütöttek azáltal, hogy rendtagjaikat plébániákra küldötték ki. Ezáltal a domonkos káptalan következő lépése, amellyel az új rend célja érdekében a stabilitást teljesen elejtette, már elő volt készítve. Egyébként azonban a domonkos szerzetes éppen olyan napirend szerint élt, mint a premontrei. Az 1228-as domonkos szabályzat első distinctiója (fejezete) legnagyobbrészt az 1200 körül keletkezett, első hivatalos premontrei jogkönyvből, gyakran szószerint van átvéve.1 A két rend mindig testvérrendnek is tartotta magát, aminek ékes bizonysága az 1230-ban kötött lelki szövetség (confoederatio). A domonkosrend elterjedését a premontreiek szeretettel istápolták, különösen Németországban. Sőt a szentéletű arnsteini (neu-ruppini) Wichmann, magdeburgi premontrei prépost, nemcsak pártfogója volt a domonkosoknak, hanem negyvenéves premontrei múlt után méltóságáról lemondva éppen a confoederatio évében maga is belépett a domonkosrendbe. A német domonkos misztikusok sorát ő nyitja meg.1 2 Hermann Egyed. 1 A szövegösszehasonlítást elvégezte Denifle H., Die Constitutionen des Predigerordens vom Jahre 1228 (Archiv f. Litteratur- u. Kirchengeschichte des Mittelalters. Bd. I., 1885, 165-227. 11.) és Die Constitutionen des Predigerordens in der Redaktion Raimunds von Penafort (u. ott, Bd. V., 1889, 530— 564). 2 Van den Oudenrijn M. A. O. Praed., Miracula quaedam et collationes fratris Wichmanni (Analecta Praemonstratensia, tom. VI. 1930, fasc. 1—2., 5. köv. 11.).
