Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
356 MÓRA MIHÁLY is a közadók módjára való behajtás kedvezményét kiterjesztette volna, következtetés útján sem lehet adni. Ennélfogva az egyházközségi adó címén fennálló követelésnek, harmadik személy az egyházközséggel szemben illető magánjogi követelése erejéig való végrehajtási foglalás alóli mentességét arra az esetre kell korlátozni, amikor az adókövetelés bevett vallásfelekezetre tartozó valamely egyházközséget illet meg. * * * Igénytelen dolgozatunkban tehát, bár oly szempontok tüzetesebb feltárásával, amellyel a kúria nem foglalkozhatott, hosszabb kerülő útján vele ugyanarra az eredményre jutottunk. Úgy véljük, a némileg szélesebb távlatok felvétele nem volt egészen felesleges, mert ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a döntés helyességét más oldalról is megerősítve lássuk. Befejezésül nehány megjegyzéssel szeretnénk az eddigi fejtegetést megtoldani. A döntvény határozati része az egyházi adó után hitközségi adó, az egyházközség után pedig a hitközség szót foglalta zárójelbe. Ez szerintünk nyilvánvalóan az izraelita hitfelekezetre tekintettel történt, amely nem egyház, és így egyházközsége sincs. A zárójelbe foglalás valószínűleg az izraelita hitközségi adóra vonatkozó esetleg felmerülő kétségeknek akarta elejét venni, a szövegezés vitán felülivé teszi, hogy az itt helyes értelemben vett hitközségi adó is magánjogi címen lefoglalhatatlan közadó. A magyar jogi műnyelv különben ezen a téren meglehetősen követ- kezetlen. Általában bevett és elismert vallásokról, vallásfelekezetekről beszél és ez alá foglalja a katolikus Egyházat, a protestáns, zsidó és mohammedán vallásfelekezeteket is. Szorosabb értelemben véve egyház kifejezésen csupán keresztény vallást szokás érteni, hiszen világszerte az egyház fogalma a kereszténységgel áll elválaszthatatlan kapcsolatban,1 de van olyan szóhasználat is, amely a keresztény egyházakról tud, amiben legalább is katolikus szempontból, némi pleo- nazmus van. Mindehhez figyelembe kell venni, hogy bár a középkoron át az állami jogban az Egyház fogalma egybeesett annak teológiai fogalmával, a protestantizmus óta ez a helyzet akként változott meg, hogy az állam a maga számára külön fogalmat konstruál. Nálunk a múlt század vége felé vált szokásossá az állami jogban egyháznak tekinteni minden olyan vallásnak a szervezetét, amelyet a magyar állam a bevett vagy elismert vallásszervezetek közé sorol.1 2 Ezzel az állam az egyház fogalmát a kereszténység fogalmától elválasztotta és a maga használatára külön kifejezést szerkesztett. Ennél azonban tudnunk kell, hogy itt nem az Egyház fogalmáról van szó, 1 Kováts, Egyházpolitikai törvényjavaslat, 15, 49. 2 Notier, Egyetemi előadások. 3.
