Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 355 jogállásából következtetve, természetesen az egyházközségi adó lefog- lalhatósága kérdésében is fennmarad. Érdemes megjegyezni, hogy az elismert felekezetek jogállását meghatározó eredeti törvény javaslat szerint ezek híveinek járulékait nem lehetett volna sem közigazgatási, sem bírói úton behajtani, ami persze nemcsak a közjogi, de egyben a magánjogi személyiségnek is negálása lett volna.1 Az 1895. évi XLIII. t.-c. 9. §-ának harmadik pontjában felvett rendelkezés szerint a szervezeti szabályok jóváhagyása után megalakult vallásfelekezet, mint az állam védelme és főfelügyelete alatt álló törvényesen elismert nyilvános vallási testület, a jóváhagyott szervezeti szabályzat vagy az egyházközségi szabályokban meghatározott alapon és módon híveire egyházi adót és egyéb szolgáltatásokat vethet ki, amelyek azonban a közigazgatási út kizárásával csak a törvény rendes útján érvényesíthetők. Az idézett törvény rendelkezésében jut tehát kifejezésre a törvényhozó államhatalomnak az az elhatározása, hogy az elismert vallásfelekezetek fenntartásához szükséges szolgáltatásoknak a tagjaitól való kikényszerítésére azokat a hatósági szerveket és behajtási módozatokat, amelyek igénybevételét a bevett valláshoz tartozó egyházközségek részére lehetővé tette, az elismert vallásfelekezetek rendelkezésére nem bocsátja. Ezzel a rendelkezéssel tehát kétségtelen, hogy az elismert vallásfelekezetek tagjaitól szedhető egyházi adó nem közadó, nem közadó módjára behajtható követelés, következésképen egy tekintet alá esik, úgy az egyházközség és tagja közötti viszonyban, mint az ezen a címen fennálló követelésen harmadik személy részéről bírói úton szerezhető jogok tekintetében is, más magánjogi címen keletkezett követeléssel.1 2 Az elismert vallásfelekezeteket megillető adó jellegének ilyen megállapításával szemben nem meríthető ellenérv a KKHÖ előbb már érintett rendelkezéseiből sem. Az idézett jogszabályösszeállítás ugyanis, ha nem is tesz különbséget az egyházi adók között aszerint, hogy az bevett, vagy pedig elismert vallásfelekezethez tartozó egyház- községet illet, miután az összeállítás kifejezetten csak a közadók kivetésére, beszedésére, behajtására és kezelésére vonatkozó eljárási szabályok megállapítását célozza, ennek olyan értelmezést, hogy rendelkezésével az 1895. évi XLIII. t.-c. 9. §. 3. pontjában tett megkülönböztetést megszüntette és az elismert vallásfelekezetet illető egyházi adóra nézve 1 Kováts, Egyházpolitikai törvényjavaslat, 46. 2 Hasonlóan Takács—Voloszynovich—Kerezsy—Vas, 47. : Az elismert felekezet adói csak bírói úton hajthatók be, holott itt is fennáll a közszükséglet elvi magyarázata. Minthogy azonban a közadók módjára való behajtás jogsegélye hiányzik, az elismert felekezetek adói nem közadók, hanem joghelyzetük az egyesületi tagdíjakkal egyenrangú. 23*
