Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
354 MÓRA MIHÁLY hanem a követelés közjogi alapja, címe és célja határozza meg, a beszedés vagy be nem szedés tényének nemcsak a közadói minősültség szempontjából nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani, hanem a lefoglalható- ság szempontjából sem. A kúria okfejtése szerint a közadóként fennálló követelés jellegének azt a következményét, hogy behajtása nem történhetik másként, mint közadók módjára, vagyis csakis a közigazgatási hatóságok előtti eljárás során, a vonatkozó szabályok éppen a közadó befizetésének az elmulasztása esetén szabják meg, tehát a már beszedett közadó és a még behajtás előtt álló közadókövetelés között, amelyeknek alapja és rendeltetése ugyanaz, a lefoglalhatóság szempontjából indokolatlan különbséget tenni.1 Itt is áll az, amit a jogbölcselet úgy fogalmaz meg, hogy az absztrakt szabályozást és a konkrét valóságot mindig széles szakadék választja el ; a szabályba foglalt absztrakt tényálladéktól az első pillanatra különbözőnek tetsző konkrét tényálladék is a szabály alá foglalható, ha alaposabb vizsgálat után a különbséget lényegtelennek ismerjük fel,1 2 mint azt a kúria adott esetben meg is tette. A kúria tehát a közadók foglalásmentességét általánosságban kiterjesztendőnek tartja a még be nem szedett közadóra is, lényegileg abból az indokból, hogy a már beszedett és a még beszedendő közadók jellege között nincs különbség.3 Az elvi állásfoglalás különös gyakorlati jelentősége az egyházközségi adónál szembetűnő. A fentiek alapján ugyanis megállapítható, hogy az egyházközségi adó, az egyházközség ellen magánjogi címen harmadik személyt megillető követelés kielégítésére bírói végrehajtás útján abban az esetben, ha az adószedésre jogosult egyházközség a törvényben bevett vallás gyakorlására alapult, le nem foglalható. Eddig csupán a bevett egyházak egyházközségi adójára irányítottuk figyelmünket, de nem világítottuk meg az elismert vallásfelekezetek egyházközségi adójára vonatkozó helyzetet. A kúria döntvénye mindig (tipográfiailag is kiemelt módon) a bevett felekezetek egyházközségi (hitközségi) adójáról beszélt, amiből már önmagában véve is arra lehet következtetni, hogy csak a bevett vallásfelekezetekhez tartozó egyház- községek (hitközségek) adójára korlátozza a foglalásmentességet. Az elismert vallásfelekezetek jogállása, mint fentebb érintettük, különbözik a bevettekétől, az állammal szemben lazább, nincsen olyan jogi előnyöket tartalmazó bástyákkal körülvéve. Éppen az egyházi adó tekintetében szembetűnő az a különbség, hogy az az elismert felekezeteknél csak bírói úton hajtható be. Ez a különbség az elismert felekezetek 1 A Kúria álláspontját az irodalom is, bár csak egészen röviden reflektálva, elismeréssel fogadta. V. ö. ifj. Szigeti László : A magyar királyi Kúria 87., 88., 89. számú polgári jogegységi döntvénye ; Polgári Jog, 1937. 456—457. Vági József : A judikatúra kiemelkedő döntései ; Polgári Jog, 1937. 416. 2 Vitéz Moór Gyula: A joghézag kérdéséről. Kolosváry Emlékkönyv, 312. 3 A 88. számú döntvény indokolása.
