Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás
338 PÉTERFFY GEDEON meneteinek a végén, inkább Krisztus Urunk példájára hivatkozik, aki magához hívta a kisdedeket.1 Krisztus után az apostolok gyakorlatára vezeti vissza az oblátusi intézményt, akik gyermekeket is megkereszteltek és felvettek a keresztény vallásba. Ezt a példát követték a nagy rendalapítók és itt első helyen Szent Benedek példája áll, aki maga is fiatalon elhagyta a világot és felvette oblátusnak a 12 esztendős Mau- rust és 7 éves Piacidust.1 2 Ebben a kérdésben egészen a korabeli gyakorlatot tartja helyesnek ; a serdületlenek szüleik beleegyezésével nevelődtek kolostorban, a serdültek pedig szüleik akarata ellenére is beléphettek. A szerzetesi életnek teljesen a bencés szellemben való felfogására vall az az érve, hogy az ifjakat azért lehet fiatalon is felvenni a rendbe, mert a szerzetesi élet nemcsak bűnbánó életforma, hanem a tökéletesség iskolája : «unde ad religionem recipiendi sunt peccatores propter poenitentiam, et recipiendi sunt pueri innocentes quasi in schola quadam perfectionis, ut perfectius innocentiam conservent».3 Végső megállapításában ismét egészen monasztikus gondolat jut érvényre : Keresztelő Szent Jánosra hivatkozik, aki kora ifjúságától kezdve a pusztában élt. Jellemző, hogy a kezdetben magányos remeteéletet, később pedig közös életet élő szerzetesek klasszikus példájára hivatkozik az oblátusi intézmény védelmében.4 Végső megállapítása Szent Tamásnak így hangzik : «Non solum licitum est, sed etiam valde expediens ad maiorem gratiam optime promerendam ut aliqui a pueritia saeculum deserentes, in deserto religionis vivant».5 Keresztelő Szent János mellett ismét Szent Benedek példájára hivatkozik, akit vele állít egy sorba6 és idézi a bencés középkori lelkiség egyik nagy mesterének, Szent Anzelmnek a hasonlatát, aki azokat, akik ifjúságuktól fogva a kolostorban nevelkedtek, angyalokhoz hasonlítja, azokat pedig, akik felnőtt korban lépnek be, emberekhez.7 (Folytatása következik.) Péterjfy Gedeon. 1 «Non sunt igitur retrahendi pueri, ne per observantiam Consiliorum Christo appropinquent.» cap. 3. 271. o. 2 cap. 3. 271. o. — V. ö. Quodl. IV. q. 12. a. 23. 166. o. Sum. theol. II—II. 189, 5. 2 Quodl. IV. q. 12. a. 23. c et ad 7-um. 4 Már Origenes, akinek tanítása a legnagyobb hatással volt a keleti szerzetesi élet kialakulására, Keresztelő Szent Jánosra hivatkozik : «abiit in deserta ubi purior aer erat et coelum apertius et familiarior Deus.» Horn. 11. in Luc. (P. Q. 13, 1827.) 1. Pourrai: La spiritualité chrétienne. I. 116. o. (Paris, 1931.) 6 cap. 3. 272. o. 6 cap. 13. 308. o. — V. 6. Quodl. V. q. 11. a. 21. as 1. 211. o. 7 cap. 3. 272. o. Szent Tamás és Szent Anzelm kapcsolatairól H. L. JannsensO. S. B. írt «Saint Thomas et Saint Anselme» Xenia Thomistica (Romae, 1925.), III. 289—296.
