Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Hermann Egyed: Ciszterci Charta Charitatis, premontrei statutumok, domonkos constitutiok
CISZTERCI CHARTA CHARITATIS, PREMONTREI STATÚTUMOK, DOMONKOS CONSTITUTIOK. Folyóiratunk 1938-as évfolyamában felvázoltuk azt a történeti folyamatot, amelynek eredménye a nyugati szerzetesség bekapcsolódása volt a rendszeres lelkipásztorkodásba.1 A bekapcsolódás csak évszázados vajúdások után, a XII. században vált elvszerű rendezéssel lehetségessé, amikor a ciszterci rend a régi (bencés) szerzetesi ideállal összeférhetetlennek vélt rendszeres (parochiális) pasztorációt elhárítva magától, a régi ideál maradéktalan megvalósítását tűzte ki céljául, a premontrei rend viszont életprogrammjába nem mint külső járulékot, hanem a Szentszék jóváhagyásával mint szervesen beillesztett feladatot vállalta a plébániai pasztorációt. Ezzel megtörtént az első lépés a monostor magányából a világba és megnyílt a jogi út a koldulórendeken keresztül a plébániához nem kötött, de rendszeresen lelkipásztorkodó, modern szerzetesrendek megalakulásához. Egy szerzetesrend élete a regulán, mint alapon épül fel, részleteiben pedig a rendi életcélhoz idomuló rendi szabályzat irányítja. Tanulságos dolog megfigyelni, miként alakul ki egy ilyen, új feladatok vállalására alkalmas szabályzat és miként hat a következő fejlődési fokra. Ezt óhajtjuk bemutatni a címben megnevezett három rend szabályzatában. Szent Norbert rendje alapjául nem a benediktinus regulát választotta. Ez a regula ugyan nem zárta ki formálisan a monostoron kívüli pasztorációt, de — éppen a ciszterci rend fellépése következtében — ekkor már kizáróan monachalis életforma alapjának tekintették. Norbert ezért az ágostonos «regulát» választotta. Ez a bencés regulánál sokkal elasztikusabb és azonfelül már kanonokok, tehát hivatásos lelkipásztori testületek életnormája volt.1 2 Azonban, hogy Norbert elképzelését elérje, kiegészítésre szorult. Mint láttuk, a kanonokok ugyanis 1 Szerzetesség és lelkipásztorkodás a koldulórendek fellépéséig. Theologia, 1938. évf; 3—4. sz. 2 Az ágostonos regulára v. ö. Schroeder P., Die Augustiner Chorherrenregel (Archiv f. Urkundenforsch., Berlin, 1926, H. 3.), Zimmermann M „ Neues von der alten Augustinerregel (Linzer Theol. Quartalschrift, 1926, H. 4.) ; Wirges J., Über Ursprung der Augustinerregel (U. ott, 1927, H. 3.) ; Hertling L., Kanoniker, Augustinusregel und Augustinerorden (Zeitschr. f. kath. Theologie, 1930, H. 3.).
