Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes
SZENT TAMÁS BÖLCSELETÉ ÉS AZ ORDINATIONES 299 náris értékű és partikuláris vonatkozású, ami azonban nem zárja ki a tartalom értékelésének adott esetben bizonyos szempontok szerint való megváltozását. Diszciplináris jellege mellett tartalmazhat doctri- nális döntéseket is és a materialiter partikuláris körzetre adott megnyilatkozások egyes vonatkozásukban illethetik az összességet. A motu proprio ugyanis a diszciplináris intézkedések mellett tényleg tartalmaz doktrinális jellegű megnyilatkozásokat is, amelyek tantartalmának, megállapításában azonban bizonyos túlzás volt észlelhető, amit a motu proprio nyomán 1914 júl. 27-én kiadott és fentebb tárgyalt kongregációi döntés is bizonyít. Nem szállunk vitába a motu proprio több jellegzetes kifejezésének értelmezését illetőleg, aminők : «pricipia et maiora Thomae Aquinatis pronuntiata sancte teneantur... Quae in philosophia sancti Thomae sunt capita, non ea haberi debent in opinionum genere, de quibus in utramque partem disputare licet. .. Haec declarare et praecipere Apostoliéi officii duximus...» Nehéz és komoly tartalmú kijelentések ezek, különösen a «sancte tenere», amely kifejezés szinte stereotip lett Aquinas tanát illetőleg és az egyházjog is alkalmazza — can. 1366. § 2. Bármiként is értékeljük X. Pius szavainak dogmatikai súlyát, a kérdés lényege most elsősorban az, mit kell értenünk a «principia et maiora pronuntiata» alatt? Itt tűnik ki a párhuzam IX. Pius breve-je és X. Pius motu proprio-ja között. Amint IX. Pius a Czacki-féle hivatalos magyarázat szerint Szent Tamás egyes tételeit olyan értelemben dicséri és hagyja jóvá, amennyiben azok «doctrinas a sacris Conciliis et hac sancta Sede propositas» tartalmaznak, éppen úgy X. Pius «sancte tenere» kifejezése a XV. Benedek és XI. Pius által adott értelmezésben alkalmazandó és autentikusan így értendő a «principia et maiora pronuntiata» megítélésében. Mivel X. Pius motu proprio-ja nem terjeszkedik ki a «principia és maiora pronuntiata» részletes megjelölésére és közelebbi meghatározására, más autentikus dokumentumok veendők figyelembe. P. Ledóchowski már említett instrukciójában részletes áttekintést nyújt ezen maximákról «Talia exempli causa iudicantur quae spectant ad originem cognitionis nostrae, ad propriam veritatis rationem quae consistit in adaequatione intellectus et rei, ad statum certitudinis non modo possibilem, sed reapse existentem et infallibile critérium, quo certitudo dignoscitur et acquiritur. Sunt deinde ... ea quae statuunt naturas rerum huius mundi adspectabilis esse finitas, contingentes, mutabiles, ideoque productas ab Ente infinito, necessario, 1 1 Figyelemmel mérlegelvén a felsorolást, láthatjuk, hogy az követi a Doctoris Angelici értelmezését, amely szerint a «principia et pronuntiata maiora» : «de propriis cognitions humanae rationibus, de Dei natura rerumque ceterarum, de ordine morali et ultimo vitae fine assequendo» szólnak.
