Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes
SZENT TAMÁS BÖLCSELETÉ ÉS AZ ORDINATIONES 293 tekintélynek kijáró praesumptio természete mérlegelésével csak arra kötelez bennünket, hogy a kérdéses tételeket vi decreti a keresztény bölcselet biztonságos normáinak tekintsük és állítsuk, ámbár azok igazságának elfogadására vi decreti kötelezve nem vagyunk. Ezen paradoxonoknak látszó állítás fonáksága egyszerre megszűnik, ha az alább, a 111.-ban kifejtett fogalmi magyarázatot tekintetbe vesszük. Az instrukció már megjelenése előtt jóváhagyásra XV. Benedek elé terjesztetett, tehát félhivatalos jelleget nyert, megjelenése után pedig a pápától 1917 márc. 19-ről keltezett levélben — epistola — különös nyomatékkai is megkapta a megkülönböztetés értelmezésének jóváhagyását : «Quo quidem in iudicio recte Nos te sensisse arbitramur, quum eos putasti Angelico Doctori satis adhaerere, qui universas de Thomae doctrina theses perinde proponendas censeant, ac tutas ad dirigendum normas, nullo scilicet omnium amplectendarum thesium imposito officio . .. integro tamen cuique de iis in utramque partem disputare, de quibus possit soleatque disputari». Igazán felesleges Ledó- chowski értelmezésének helyességéről világosabb és más autentikus kommentár. De már ezen jóváhagyás, sőt az 1916-i kogregációi felelet előtt, de az 1914-i döntés után is történt már egy különleges esetben kérdésünket illető megnyilatkozás a Szentszék részéről, amire az 1916-i döntés szövegfogalmazása bizonyára tekintettel volt. Ismeretes az a harc, amely a keresztény bölcselet művelői között folyik a metafizikai kérdésben : «est-ne reális distinctio inter essentiam et existentiam in creaturis?» Ezt a kérdést mint Szent Tamás tételét igenlő válasszal a 24 tétel ismét homloktérbe, állította. — 3. tétel — A jezsuita-rend tagjai között véleményeltérés támadt, hogy az 24 tétel publikálása után továbbra is érvényben tartható-e P. Martin jezsuita generális döntése, amely szerint : «sententia reális distinctionis inter essentiam et existentiam, prouti sententia contraria, est in Societate libera et unicuique licet eam sequi et docere.» P. Ledóchowski 1915 márc. 9-én a Szentszék elé terjesztette az ügyet, amire XV. Benedek felelete a következő volt : «Praedictum responsum R. P. Martin novimus exaratum fuisse iuxta mentem Leonis XIII. fel. rec., ideoque illud approbamus et nostrum omnino facimus.»1 Az elmondottak nyomán végső következtetés gyanánt már megadhatjuk a feletet arra, hogy a 24 tételt jóváhagyó kongregációi döntés miért nem került bele az Ordinationes hivatkozásába. Maga a döntés, sőt még az 1916-i interpretálás is a keresztény bölcselők körében harcokat indított el, amelyek végső kifejlése és eredménye más lett, mint amit a «nonnulli diversorum Institutorum magistri» a 24 tétel előterjesz1 Ledóchowski, 40.
