Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes

294 SZABÓ VENDEL tésével elérni akartak. Polémiát felidéző kérdések nem alkalmasak, hogy tanulmányi normák gyanánt használtassanak. A döntés eredete és kö­rülményei nem hagynak kétséget, hogy a Szentszék nem-infallibilis jel­legű tandöntésével állunk szemben és már maga a quaestio facti, t. i. hogy Aquinas azokat a tételeket mind tanította-e, sem esik itt a tekin­télyre támaszkodó abszolút eldöntés körzetébe. Mint kongregációi tekin­télyre alapozott döntés nem haladhatja meg formaliter a praesumptio-ra támaszkodó bizonyítási mód határait és követelményeit, így természe­tesen nem állhat útjában a tudományos megvitatásnak és bizonyítás­nak sem. Hasonló nézőszög alá tartozik a 24 tétel tartalmának, vagyis igazságának vi decreti elbírálása is. III. Az 1916-i döntés némely értelmezőjének magyarázata miatt ezen döntésről még néhány megjegyzést kell tennünk. Nem tehetjük ugyanis magunkévá azt a véleményt, amely szerint : «Amennyiben ezek a tételek — t. i. a 24 tétel — «tutae normae» neveztetnek — az 1916-i döntésben —, kontradiktorius ellentéteik mon tutae normae, ami annyit mond, hogy azok nem vezetnek bennünket az igazi bölcse­letre, hanem össze van velük kötve, vagy legalább is nincs velük kizárva a tévedés veszedelme».1 Ez a megállapítás kétségkívül a 24 tétel tartalmi igazságára vonatkozik. Feleletünkben szükségünk van először is a fogalmak tisztá­zására és a «norma tuta», illetőleg «non tuta» értelmének meghatározására. A tutum kifejezés mint terminus technicus gyakran nyer alkalma­zást a teológiai tudományokban. Jelentése tulajdonképpen biztonsá­gos — non periculosum —, de használható igaz és biztos — verum et certum — értelemben is. Mindhárom értelemben alkalmazható vala­mely tan jellegének megjelölésére — qualificatio —, ámbár mindhárom jelentés formaliter más és más szempontot domborít ki. A tutum külön­böző értelemben vett alkalmazása más és más értékelést adhat ugyan­azon állításnak, sőt az egyik értelem alkalmazása valamely állításra nem zárja ki a másik értelem tagadását. Valamely ítélet lehet in se igaz — verum —, de ugyanakkor quoad nos nem veszélynélküli — periculosum — és megfordítva. Ha a tutum kifejezést a verum értelmével azonosítom, akkor az objektív igazság vonalát akarom jelezni, vagyis az alany és állítmány viszonyát az állítás, illetőleg a tagadás megállapításával. Az ilyen érte­lemben vett tutum szükséges velejárója a magisterium infallibile dön­téseinek és minden objektív evidentiának. Ez esetben a non tutum értelme = hamis, falsum. Ha azonban a tutum tulajdonképpeni értelmében, vagyis a «biz­tonságos» értelmében vétetik, egészen más megállapítások és követ­keztetések tolulnak elénk. Nem tévedhetetlen tekintélyre támaszkodó 1 S. Szabó, 138.

Next

/
Oldalképek
Tartalom