Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Vendel: Szent Tamás bölcselete és az ordinationes
SZENT TAMÁS BÖLCSELETÉ ÉS AZ ORDINATIONES 291 A motu-proprie kiadását nyomon követte,1 hogy «nonnulli diversorum Institutorum magistri» 24 tételt terjesztettek a Studiorum Congregatio elé azzal a kérdéssel, vájjon azok előadása és védése megfelel-e a pápai előírás szellemének és követelményeinek. Az előterjesztett 24 tétel igenlő választ nyert, amely szerint «eas — propositiones — plane continere sancti Doctor is principia et pronuntiata maiora». Ismervén a különböző skolasztikái irányok állásfoglalását a szenttamás-követés és értelmezés kérdésében, előrelátható volt az az irodalmi polémia, amely a keresztény bölcselet művelői között a két autentikus megnyilatkozás körül a megjelenésüket követő években lezajlott. A két dokumentum auktoritatív értékét nem csökkenthétté az a körülmény, hogy X. Pius már 1914 aug. 20-án meghalt, mielőtt a polémia elindult volna, másrészt azonban éppen az a körülmény előmozdította és siettette, hogy a Szentszék több félhivatalos és hivatalos megnyilatkozással autentikus és a keresztény bölcselők körében megnyugvást keltő magyarázatot adott a két dokumentum értelméről és értékeléséről. II. A Doctoris Angelici méltatását egyelőre mellőzvén, a kongregáció által jóváhagyott 24 tételt vegyük szemügyre. Kétségkívül érdekes kortörténeti dokumentum, amelyben némelyek, túlzásba menően értékelvén jelentőségét, örömmel látták Szent Tamás több bölcseleti tételének auktoritatív rögzítését ; velük szemben mások aggodalmukat fejezték ki a keresztény bölcselet megengedett mozgási szabadságának korlátozása miatt és azon veszedelem elhárításának nézőszögéből iparkodtak azt magyarázni. «Nem tételezhetjük fel — mondja az egyik1 2—, hogy az apostoli Szentszék a teológia tudományos munkálkodását mélyen érintő ilyen kérdésekben teljesen önkényesen, mintegy világos átlátás és az Egyházat vezérlő Szentlélek minden irányítása nélkül cselekednék. Azért legalább is a praesumptio az említett 24 tétel igazsága mellett szól, amelyeket következőleg a teológiában elfogadni és védeni kell.» Amire felel a másik :3 «Amennyiben ezek a tételek Szent Tamás tanítását tartalmazzák, ajánltatnak. Amennyiben azonban a teológusok véleménye nem megegyező, hogy Szent Tamás ezt vagy azt a tételt miként értette, a különböző magyarázatoknak egyike sincs kizáróan helyesnek nyilvánítva». A kongregációi döntés számára jogosan hangoztatott praesumptio1 A szokatlan gyorsaságot tünteti fel a kiadási dátumok egymásutánja : a motu-proprio 1914 jún. 29-én, a kongregációs kérdés-felelet 1914 júl. 27-én jelent meg. A nem egészen egyhónapos időköz elárulja, hogy a két dokumentum egyszerre készült, amely körülménynek értékelés tekintetében természetesen semmi különösebb jelentősége nincs. 2 S. Szabó, Die Auktorität des hl. Thomas von Aquin in der Theologie. 1919. 133. 3 Chr. Pesch, Die Summe des hl. Thomas von Aquin als Schulbuch, Stirn, d. Zeit, Bd. 88. 22. 19*
