Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
270 TAKÁCS INCE föl, azután ifj. Rónay László: Montecorvinói János működése Kínában és levelei c. dolgozatot j1 továbbá P. Pusztay Gábor O. F. M. cikkeit a Ferences Közlönyben,1 2 valamint Lévay Mihály Montecorvinóira vonatkozó lapjait A kát. hittérítés történetében (I. k. 464—473). Montecorvinói János a legnagyobb misszionárius tekintve bátorságát, a tőle először megtett roppant nagy távolságot, az egyedüllétben való hősies kitartását. II. levele szerint 11 évig egyedül hirdette a pogányság óceánjában és az eretnekek között az igaz vallást. Viszonylagosan elért sikerei is gyönyörűek voltak, hisz saját bevallása szerint is Pekingben 6000 embert megtérített ; ezt írja ugyanis 1305-ben kelt levelében. Utána még jó húsz évig működött az Úr szőlőjében. Működése kiterjedt magára a császári házra, mert a nagykánokat jóakaratúvá tette a kereszténység iránt ; továbbá Pekingre, amely érseki, primási székhelyül szolgált neki. Itt különösen szép eredményeket ért el az alán nemzetiségű, de keresztény hitű testőrök között. Ezenkívül megtérítette Tenduk nevű nesztorián hűbéres tartomány eretnek királyát, Györgyöt, sőt kiterjesztette apostoli buzgóságát egész Kínára. Végül nem szabad arról sem megfeleldkezni, hogy eredményeket ért el az örmények között is, sőt még Korea tartományban is .3 Mindemellett időt szakított magának arra, hogy leveleket írjon. Vásárolt 40 gyermeket, akiket beoktatott a liturgikus énekekbe, funkciókba s akiket teljesen katolikusnak nevelt. Ezek részére zsoltár- és énekkönyveket ő maga sokszorozta. Lefordította továbbá a zsoltárokat és az újszövetséget a nesztoriánusok nyelvére, sőt kész volt az egész Szentírást is lefordítani. Kiterjedt nagy elfoglaltságának és fáradozásának «jutalma» az volt, hogy a nesztoriánusok hihetetlen vádakkal és rágalmakkal illették a nagykán előtt. Csak öt év után tudta teljesen tisztázni magát, amikor is a nagykán rájött ellenségeinek gonoszságára s rágalmazóit száműzte. Ő az, aki megszervezi a keletázsiai egyházi hierarchiát, hét püspökség fölött ő gyakorolja az érseki-patriarkai jogokat. Halálakor, mint Joannes a Cora dömés állítja,4 a keresztényekkel együtt még a pogányok is megsiratták a szentéletű szerzetest, akinek tetemét, mint valami ereklyét, tisztelték. ő Kínának első és legnagyobb, még mai napig is követendő misszionáriusa. Nem hiába 1924-ben az első kínai nemzeti zsinat Sanghajból követelte szenttéavatását. * * * Szerző Montecorvinói János után Fr. Peregrinus de Castello kétes értékű levelét közli. Peregrinus Montecorvinóinak a munkatársa. 1307-ben ment ki 1 A Pázmány Péter-Tudományegyetem hittudományi kara erkölcstudományi (missziológiai) szemináriumának dolgozatai. Wolkenberg A. dr. szerkesztésében, 18—30. 2 Ferences Közlöny, 1930. X. 378—380; 1931. XI. 18—20; 48—51. 3 P. Golubovich, Biblioteca, i. m. III. 389, 421 ; Acta O. F. M. 1928, XLVII, 231—32. 4 Acta O. F. M. u. o. 205—206.
