Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 271 Kínába Fr. Perugiai Andrással és nemsokára Montecorvinói Jánosnak a szuffragáneus püspöke lett. 1318-ben írta levelét, 1323-ban pedig meghalt. Sz. a 359—364. oldalon a levél hitelességéről tárgyal. A levél kézirata valamikor Alfonso Ceccarelli orvos és a XVI. századnak okirathamisítója birtokában feküdt. Innét merült föl a gyanú annak hitelessége ellen. Különben maga a levél újat alig mond Kínáról. Stílusa kissé szokatlan az elején. Figyelemreméltó, amit Zayton városának (Csuen-csu) franciskánus apostolairól mond. Három társával együtt működött, ezeknek nevei: FFr. Grimaldi János, De Monticulo Emmánuel és De Sarezana Ventura. Zaytonban a rend tagjainak egy előkelő örmény hölgy vette a lakóházat. A városon kívül is van szép telkük erdővel, ahol kolostort óhajtanak építeni (367). Ellenben jó kódexekben olvasható Montecorvinói János egy másik munkatársának Fr. Perugiai Andrásnak levele (371—72), aki Castellói Peregrin püspök halála után ugyanannak a Zaytonnak 1322-ben harmadik püspöke. 1326-ban írta levelét a perugiai guárdiánnak (373—77). Rövidke levelének egypár kitételében igazolja a pekingi érseknek adatait. Pl. ő tesz említést a nagykán alafa adományáról, amely nem más, mint nyolc ember részére élelemben és ruházatban juttatott grationálé, amit különben csak követeknek, harcosoknak vagy udvari embereknek szokott adni. Ő volt az, aki az előbbi levélben említett telken 20 személy részére a kolostort befejezte. ,, . Takács Ince. (Folytatása következik.) A Magyar Jogászegylet Egyházi Jogi Szakosztálya. 1940. évi június hó 10-én felolvasó ülést tartott. Dr. Notier Antal egyetemi ny. r. tanár, osztályelnök megnyitójában megemlékezett arról az örvendetes érdeklődésről, amely az új szakosztály iránt megnyilvánult ; ez mutatja legjobban, hogy felállítására szükség volt. Ezután bejelentette, hogy dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás a tiszteletbeli tagságot elvállalta. Ezután dr. Móra Mihály kir. kúriai tanácsjegyző, osztály-titkár tartott előadást «Kereseti jog a házassági köteléki perben az egyházi jog szerint» címen, amelyben az egyházi bíróságok előtt igen gyakorlati kérdés elméleti hátterét világította meg. Az előadó a perképesség, perbeli cselekvőképesség, ügylegitimáció fogalmait vizsgálta a világi és a kánoni perjog szerint, éspedig mind a rendes eljárásban, mind pedig a házassági eljárásban. Ezután azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy ki jogosult a házassági semmisségi perben keresetet indítani a Codex Iuris Canonici szerint. Az 1871. canon elemzése nyomán elhatárolta a házasfelek és az egyházi ügyész kereseti jogosultságának körét, foglalkozott az irodalom és a gyakorlat korábbi megoldási kísérleteivel azokban az esetekben, amikor a házasfelek vétkességük folytán kereseti joggal nem rendelkeznek, de az akadály nem természeténél fogva nyilvános, végül pedig a nyilvános és titkos akadály mivoltával, meghatározván az impedimentum natura sua publicum sokat vitatott fogalmát.
