Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
24 IVÁNYI JÉNOS tartás elvégzésében.1 Egyik főfeladata maradt minden időben, hogy a kezébe adott törvény szellemében elbírálja a mindennapi életnek sokszínű és-rétű esetét, köszöntse és üdvös oktatással lássa el a templomba zarándokló jámbor sereget : azaz tórát, tanítást adjon. Ennek a szövetségi törvény szellemében megoldott papi feladatnak, megoldott kazusnak számos példáját tartalmazza a mózesi törvény- könyv mai teljesebb alakja ; mint ahogyan a papi köszöntésnek és útmutatásnak kötött formába öntött alakját szép számban őrizte meg számunkra a zsoltárkönyv.1 2 Ily módon Izrael népének egész élete, az alacsonyabb társadalmi osztályoké épúgy mint a vezetőké, a szövetség szellemének állandó ellenőrzése alatt állott.3 Eme megfontolások könnyen érthetővé teszik azt a végzetes szellemi magatartást, mely a szövetség erejének egyoldalú értékeléséből született meg és annak révén harapódzott el Izrael népének lelkében. Értem azt az oktalan bizakodást, mellyel Izrael férfiai a legszörnyübb büntetések és sorscsapások közepette is tétlen szenvtelenségnek engedték át magukat, mondván : Mi baj eshetik nekünk? Velünk a szövetségi Isten. Itt a templom. Itt az áldozat ! Az Istent szava köti. Kell neki segítenie.4 Ámde a szövetség nemcsak az ószövetségi vallási szemlélet és hitgyakorlat éltetője és lendítője, hanem Izrael társadalmi szervezettségének alapja, közéleti tevékenységének szabályozója, alkotmányos életének alappillérje.5 6 Hogy mily sokat jelentett Izrael közélete számára a szövetségi eszmében kifelé is megnyilatkozó kiválasztottság-tudat, misem igazolja meggyőzőbb módon, mint az a tény, hogy nem volt Izrael történetének oly korszakot nyitó mozzanata, melyre ne a Sínai-szertartás megújításával nyomták volna reá a szövetség pecsétjét. így történt ez Józsue alatt a törzsi szövetség konszolidálása érdekében8 ; Barak és Debora idejében, a koalició megerősítésére,7 Dávid 1 A papság által végzett áldozati szertartás szintén csak a szövetségi áldozat megújítása volt. Vő. M. Buber: Königtum Oottes. 1932. 114. sk. 1. — Eichrodt i. m. I. 11. 1. 2 H. Gunkel—J. Begrich: Einleitung in die Psalmen. Göttingen, 1933. 408. sk. 1. — H. Schmidt: Die Psalmen. (Handbuch zum A. T. 1. Reihe. 15.) Tübingen, 1934. VIII. 1. 8 Cramer i. m. 108. sk. 1. Vö. Eichrodt i. m. I. 7. 4 Ám 9, 10 ; Oz 8, 1 ; Mik 2, 6—7 ; 3, 11 ; Jer 7, 3 skk. Vö. íz. 14, 9, 21 ; 28, 14. Ám 3, 2, 9, 7 stb. 5 M. Weber: Gesammelte Aufsätze zur Religionssoziologie III. Das antike Judentum. 1921. 81. skk. 190. sk. 317. skk. 1. — Vö. R. Smend: Lehrbuch der Religionsgeschichte. 18922, 189. sk. — H. Cremer: Die Paulinische Rechtfertigungslehre im Zusammenhänge ihrer geschichtlichen Voraussetzungen. 1899. 6—94. 1. 6 Józs 24. 7 Bir. 5, 11. 15. 2 3.
