Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 251 kell, kényszerrel való megvalósításához szükséges. Eme sokrétű feladat nyilván az oka, hogy a közigazgatási végrehajtásnak kódexszerű eljárásjogi törvényét1 nélkülözzük, kivéve a pénzbeli köztartozások behajtására vonatkozó végrehajtást egységesen és részletesen szabályozó eljárást.2 Ha ma közigazgatási végrehajtásról beszélünk, legtöbbször erre az utóbbira gondolunk. Ami már most a bírói és a közigazgatási végrehajtási eljárás közti elvi különbséget illeti, sokan úgy vélik, hogy az első a magánjogi, a második a nyilvánjogi igények érvényesítésére, kikényszerítésére irányul. Ez az elméletileg kétségtelenül szépen megfogalmazott kívánalom azonban szemben találja magát a valósággal, ahol is úgy látjuk, hogy kivételesen bár, de a bírói végrehajtás közjogi igények kikényszerítésére is irányulhat. Gondoljunk csak mindjárt a Vt. 1. §-ának f) pontjára, amely a bírói végrehajtás alá utalja a büntető bíróságoknak vagyoni marasztalást tartalmazó jogerőre emelkedett határozatát, a h) pontja pedig a fegyelmi bíróságoknak, továbbá a közigazgatási és pénzügyi hatóságoknak ama végrehajtható határozatairól szól, melyeket az érvényben levő jogszabályok bírói végrehajtásra utalnak, — amihez 1 Már régebben előnyösnek tartották az egységes szabályozást, viszont kifejezést adtak annak is, hogy az ügyek sokféleségére tekintettel majdnem lehetetlen a közigazgatási végrehajtást minden részében egy egységes kódexben egyöntetűen szabályozni. V. ö. Végrehajtási eljárás című cikket a Márkus- féle Magyar Jogi’Lexikonban. VI. Budapest, 1907,1014—1015. ésKmetty Károly: A magyar közigazgatási jog kézikönyve3. Budapest, 1902, 296. A magyar közigazgatási végrehajtás kodifikálásának ügye újabban jelentős lépéssel haladt előre. Magyary Zoltán (A magyar közigazgatás racionalizálása, Budapest 1930) a közigazgatás jogszerűségének fejlesztése és a jogállamban elismert állampolgári jogok védelme szempontjából halaszthatatlan feladatnak tekinti a közigazgatási eljárás és végrehajtás kodifikálását, amelyet a racionalizálási programmban első helyre tesz. A közigazgatási eljárás egységes szabályozására irányuló törekvések (Valló József : A közigazgatási eljárás, Budapest 1937) felölelik a közigazgatási végrehajtási eljárást is (Mártonffy Károly : A magyar közigazgatás megújulása, Budapest, 1940, 185), sőt mára tervezet is napvilágot látott (Közigazgatási eljárás. Tervezet. A korszerű köz- szolgálat útja. Budapest 1939. Közzéteszi vitéz Keresztes-Fischer Ferenc. Összeállította : Szitás Jenő), amely második részében (35—145 §.) foglalkozik a közigazgatási végrehajtási eljárással is. Az osztrák közigazgatási végr. eljárás (Verwaltungsvollstreckungsgesetz, Bundesgesetz v. 21. VII. 1925, BQBI. Nr. 276, über das Vollstreckungsverfahren in der Verwaltung), amelynek egyes elvei nálunk is figyelmet keltettek, páratlan hatással volt a lengyel, jugoszláv, csehszlovák közigazgatási végrehajtásra is. (Szitás, 9—12.) 2 1923. évi VII. t.-c. a közadók kezeléséről s az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1923. évi 7000. P. Ü. M. számú utasítást, illetve az 1927. évi V. t.-c. 70. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott 600/1927. P. M. rendeletet a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések hivatalos összeállítása tárgyában, KKHÖ (közölve Vinczenti Gusztáv : Végrehajtási eljárás6., Budapest, 1930, 826 s köv.), kiegészítve a 100.000/1929. VII/a. P. M. számú rendelettel.
