Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
252 MÓRA MIHÁLY hozzátehetjük, hogy a polgári bíróság jogerős ítélete és végzése, amelyet az 1912. évi LIV. t.-c. 31. §-a a kielégítési végrehajtható közokiratok között elsőnek említ, szintén dönthet fogalmilag közjogi természetű igény tárgyában is. Mindez azzal függ össze, hogy a bírói út és a közigazgatási út elvi határai fennállanak ugyan, ám ezt számos kivétel töri át. A polgári per bírája, amikor a Pp. 180. § 1. pontjában megjelölt pergátló kifogás tárgyában kell döntenie, a hatásköri vita leple alatt nem egyszer kénytelen azzal a korántsem egyszerű kérdéssel foglalkozni, hogy a jogvita a magánjog vagy a közjog körébe tartozik-e ; még többször jelentkezik természetszerűleg ez a kérdés a Hatásköri Bíróság (Hb.) előtt. Bírói gyakorlatunk az általános eligazító elvet akként fogalmazza meg, hogy a magánjog körébe tartozó jogviták, hacsak a törvény vagy más törvényes jogforrás nem tesz kivételt, általában a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak.1 Magánjogi jogviszonyból származó vitás ügyek csak abban az esetben tartoznak a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ha van olyan törvényes jogszabály, amely azokat kifejezetten közigazgatási útra utalja.1 2 Viszont hatásköri jogrendszerünknek ugyancsak egyik sarkalatos alaptétele, hogy a közjogi jogviszonyból származó vitás ügyek csak az esetben érvényesíthetők rendes bírói úton, ha van olyan törvény vagy más törvényes jogszabály, amely az illető követelés érvényesítését kifejezetten rendes bíróság hatáskörébe utalja.3 Hasonlóan már a korábbi gyakorlat is : közjogi természetű jog és kötelezettség létezésére, fennállására, tartalmára és terjedelmére vonatkozó vitás jogkérdés eldöntése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik.4 * 6 Mindezek feltételezik, illetve azon alapulnak, hogy bár az 1869. évi IV. t.-c. a bíráskodást a közigazgatástól elválasztotta, ám jogrendszerünk a hatáskör szempontjából nyilván célszerűségből a határvonalat nem egészen pontosan a magánjog-közjog elválasztó vonala szerint húzta meg. Ezt annál kevésbbé tehette meg a gyakorlati jog, mert maga az elmélet szerint sem túlélés a cezúra, nem is beszélve arról, hogy a világi jogban a közjog és a magánjog fogalmáról folyó, mondhatjuk évezredes vitát sem zárták le.® 1 Hb. 27. 1925 okt. 12. Hasonlóan és már korábban is a magánjog körébe tartozó vagyonjogi igényre nézve : Hb. 5. 1923. ápr. 16. Térjy Gyula: Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára, XI., Budapest, 1924, 269. 2 Hb. 40. 1924. Hatásköri jogszabályok, XII. 151. 3 Hb. 34. 1928 ápr. 30. Hatásköri jogszabályok XII. (1924—1931.) Budapest, 1939, 293. 4 Kúria P. 6624/1916. Fabinyi Tihamér: A polgári perrendtartás és joggyakorlata, Budapest 1931, I. 363. 6 V. ö. vitéz Moór Gyula : A jogrendszer tagozódásának problémája. (Értekezések a filozófia és a társadalmi tudományok köréből, a Magyar Tudó-
