Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
250 A végrehajtás két neme. Az alap- és a végrehajtási eljárás egységének elve. 11. Az eddigiekből is kitűnik, hogy szükséges különbséget tenni a végrehajtás két nagy csoportja között, különösen esetünkben, ahol, mint láttuk, a bírói végrehajtás nem nyújt felvilágosítást. Tovább kell mennünk és azt kell keresnünk, van-e és milyen az a fentebb közigazgatásinak nevezett végrehajtás, amely jogrendszerünkben a bírói mellett helyt foglal. Mindenekelőtt némi megvilágítást igényel a végrehajtás most szereplő két neme, a bírói és a közigazgatási végrehajtás. Ha jelző nélküli végrehajtási eljárásról beszélünk, az ú. n. bírói végrehajtásra gondolunk, éspedig pontosabban véve, ide nem értve a büntető végrehajtást.1 E végrehajtási eljárás fogalma tágabb értelemben azt az eljárást öleli fel, amely rendszerint állami kényszer űtján szabály szerint magánjogi igények kielégítését vagy biztosítását célozza ; a szűkebb értelemben vett végrehajtási eljárás a valamennyi hitelező javára és az adós egész vagyonát megragadó csődeljárást nem foglalja magában, sem pedig a kényszeregyességi eljárást.1 2 A magyar polgári perjogi irodalom is különbséget tesz a kettő között, amikor a jogosítványnak az adós jogügylete nélküli, rendszerint hatósági kényszer útján az adós elleni érvényesítését nevezi végrehajtásnak, amelyet a csődeljárástól elválaszt.3 Eme jelző nélküli végrehajtás a bírói végrehajtás, amellyel szembe szokás helyezni az igen tágkörű közigazgatási végrehajtást. Ez utóbbi Tomcsányi4 szerint átfogja mindazt a ténykedést, amely a közigazgatási intézkedésnek (határozatnak) az életben való tényleges érvényrejuttatá- sához, a közigazgatási intézkedésben kifejezésre jutó közakaratnak, ha MÓRA MIHÁLY 1 Eltérően a kánonjog. A Codex Iurici Canonici bírói végrehajtás két nemét, a büntető (criminalis) és a jogvitató (contentiosus, korábban polgárinak nevezett) perre vonatkozó végrehajtást együttesen, egységesen szabályozza. Ez azzal függ össze, hogy az új egyházi törvénykönyv IV. könyvének (De processibus) első része (De iudiciis) első sectiójában az eljárás típusául választott rendes peres eljárást, a második sectióban a házassági és a büntető eljárást tárgyalja, úgy azonban, hogy az első sectióban a valamennyi kategóriára azonos eljárási szabályokat adja és így az ítélet végrehajtására vonatkozókat is, a második sectio csak az eltéréseket jelöli meg. V. ö. szerzőtől : Az ítélet végrehajtásával kapcsolatos főbb kérdések, 22, ugyanott (3. § 15. s köv.) a közigazgatási és a bírói végrehajtásról elmondottakat is. 2 Blomeÿer Károly: Zwangsvollstreckung, Berlin—Leipzig, 1933, 1. ; Hellwig Könrád : Lehrbuch des Deutschen Civilprozessrechts, I. Leipzig, 1903, 54. ; Wach Adolf: Handbuch des Deutschen Civilprozessrechts I, Leipzig 1885, 46, 49. 3 Magyary Géza—Nizsalovszky Endre : Magyar polgári perjog3. Budapest, 1939, 19. 4 A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Budapest, 1926, 176.
