Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
IZRAEL, AZ ISTEN «VÁLASZTOTT NÉPE» 21 eseménykomplexummal igazolja létét. És pedig: 1. a pátriárka-történettel ; 2. az egyiptomi csodás kivonulással. A két forrás elbírálásánál alaptételeihez hűen a racionalista kritikai iskola két feltevéssel dolgozik : 1. azzal, hogy feltételezi a Gene- sisnek különböző időben és helyen egymástól függetlenül keletkezett később egybedolgozott forrásait,1 valamint a D(euteronomium) külön életét. E feltevés szerint a források mindegyike természetszerűen a maga korának vallási szemléletét tükrözteti vissza. Ez az eltérő szemlélet gondos munkával a mai egybefonódó szövegből is kihámozható és ezen az ütőn megállapítható, hogy a pátriárkák kiválasztottságának hite több árnyalatban maradt reánk az 1. mózesi könyvben.1 2 Ennek a mesterkélt irodalomkritikai nézetnek alapjait azonban a legújabb kutatás erősen megingatta és az egész tudományos feltevést válságba sodorta.3 Annyi máris biztosra vehető, hogy új nyomokon haladó kritika más eredményre fog jutni, mint Wellhausennek elvén- hedt iskolája. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy Gallingnak és társainak feltevései egyáltalában nem tekinthetők a tudomány megfellebbezhetetlen tételeinek. Ha a Genesis-elbeszélésekben tényleg több egymástól többé- kevésbbé eltérő vallási szemlélet volna megállapítható, ennek kielégítő magyarázatát — nézetem szerint — abban is lehetne adni, hogy ezek az elbeszélések (a Deuteronomiummal egyetemben) későbbi korok eszméi alapján bizonyos átdolgozáson mentek át, esetleg eszmei bővüléssel is gazdagodtak. Ez állna a pátriárka elbeszélések kiválasztottságtanára is. A katolikus Szentírástudomány egyáltalában nem zárkózik el az ilyen feltevések elől. Nem egy ószövetségi könyvvel kapcsolatban vallja nemcsak az átdolgozás lehetőségét, hanem az átdolgozás tényét is.4 Hasonlókép merő feltevés a racionalizmusnak egy másik idevágó tétele, hogy a pátriárka elbeszélések későbbi korok vallási szemléletét vetítik előre a pátriárkák idejébe és így az Istentől való kiválasztottság ama hitének, mely belőlük árad, nincsen elsődleges értéke, sőt önálló léte sem. Csak függvénye az egyiptomi kivonulásban gyökerező kiválasztottság-tudatnak.5 6 Ez az állítás csak természetes következménye annak a racionalista alapállásfoglalásnak, hogy a pátriárka elbeszélések nem való esemé1 L (Ji), J (J2), E és P. 2 Galling i. m. 37. skk — Eichrodt i. m. I. 14. skk. 8 L. Iványi: Egy tudományos per tanulságai. Theologia, 1939 (VI). 80. skk. 1. 4 Pl. Dániel, Tóbiás, Judit, Eszter stb. könyv. L. a pápai Biblia-bizottságnak a Pentateuchus szerzőségéről szóló döntését is. 1906. jún. 27. 4. p. 6 Weiser i. m. 55. 1. — Galling i. m. 94. 1.
