Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
22 IVÁNYI JÁNOS nyékről szólanak, hanem egy későbbi kor fantáziájának termékei, és későbbi korok szemléletének régi korokba való visszavetítése. E feltevés igazolására felsorakoztatott érvek — ha egyáltalában vannak ilyenek, — nem győzik meg az elfogulatlan szemlélőt. A pátriárka elbeszélések vallási, politikai és társadalmi szemléletének sem egyes eszméit, mint amilyen pl. Izrael kiválasztottságának tana, úgy ahogy azt a pátriárka-elbeszélések adják elénk, még kevésbbé eszméinek egész komplexumát nem sikerült eddig meggyőző módon egyik későbbi kor számára sem jellegzetesnek bélyegezni. Az egyiptomi csodás szabadulás a kritika szerint is sokkal gazdagabb tartalommal töltötte meg a kiválasztottság tudatát, semhogy a primitívebb, egyszerűbb pátriárkái kiválasztási eszme ehhez valamit hozzáadhatott volna. A pátriárka ígéretek elseje és veleje az, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékai Kánaán földét kapják örökrészül.1 Melyik már most az a későbbi kor, melynek ez az ígéret egyáltalában mond valamit? Leginkább a mózesi kor jöhet számításba, melyben a honfoglalás nehézségei és szörnyű megpróbáltatásai torlódtak a pusztából érkező izraeliták elé. Ennek a nemzedéknek értéket jelentett az az isteni szó, mely Kánaánt Ábrahám utódainak Ígérte. Erőt, bizodalmát és bátorítást meríthetett belőle. Hogy mennyire ingoványos talajon bolyong itt a kritika, mutatja még az is, hogy a kiválasztottságtudat előrevetítésének okát megnyugtató módon megmagyarázni nem tudja. Galling politikai értelmezését (Nagy-Izrael eszméjének izmosodása alapján)1 2 sem Cramer,3 sem Eichrodt4 * * * nem fogadja el. Ez utóbbi egyéb érveket próbál felsorakoztatni, de a kérdést velük eldönteni ő sem tudja. Mindebből önként következik, hogy a hagyományos felfogás, mely a mózesi kornak kettős alapú (pátriárkái és kivonulási) kiválasztás hitét vallja, több valószínűséggel tartható, mint a racionalista kritika ellentétes feltevése.8 Csupán annyi állapítható meg a forrásokból, hogy a pátriárka kiválasztottságtudatnak, mint önálló indítéknak a dinamikája az ószövetség üdvtörténetében eltörpül, másodrangúvá süllyed a 1 L. alább 27. 1. 3 I. m. 71. skk. 1. 2 I. m. 63. skk. 1. 4 I. m. I. 14. 1. 6 Külön említésreméltó Cramer (Amos. 71. skk. 1.) nézete. Ő nem tartja helyénvalónak, hogy Galling a kiválasztottság eszméjének csak két, illetve helyesebben csak egy megjelenési formájánál állapodik meg. Szerinte minden korban, minden generációnál sajátos kifejezést kap az a nép lelkében mélyen meggyökerezett tudat, hogy ő az ó' Istenének különleges oltalma és vezetése alatt áll. Az mármost — Cramer szerint — a mindenkori ízlés dolga, melyik történeti ténnyel támasztja alá és mutatja be ki-ki a maga módja szerint a kiválasztottságban való hitet. A pátriárkái vezetésen és az egyiptomi szabaduláson kívül bármely más nagyjelentőségű történeti eseményre való hivatkozás is igazolhatja a népnek ezt az egyetemes hitét és meggyőződését.
