Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Szabó Elek: A ferences iskolaügy a XIV. sz. végéig

A FERENCES ISKOLAÜQY A XIV. SZÁZAD VÉGÉIG

235

illetőleg ugyanis köztük és kolduló rendek között nem volt semmi különbség.1

A korhatár mellett elengedhetetlen volt bizonyos fokú szellemi érettség. Már 1238 óta megkövetelte a Rend a latin nyelvnek megfelelő ismeretét, ami a tudományos világ nyelvén történő további kiképzést lehetővé tette. Grammatikai alapok nélkül ez lehetetlen lett volna.1 2 A narbonne-i (1260) káptalan foglalta először kifejezetten törvénybe. A fontos paragrafus így hangzik : «Nullus recipiatur in Ordine nostro, nisi sit talis clericus, qui sit competenter instructus in grammatica vel logica». A mindennapi életben megkövetelt latin nyelv törvényes követelménnyé erősödött. A tanulónak legalább annyi tudást kellett felmutatnia, hogy magát értelmesen és folyékonyan ki tudta fejezni s így további latin nyelvű tanulmányok folytatására alkalmassá vált. A nyelv tudományos felépítésének és valamennyi nyelvtani szabálynak rendszeres ismerete azonban nem volt elengedhetetlenül szükséges.3 Mindenegyes további káptalan hangsúlyozza ezt a követelményt, mint a teológiai iskolázás alapját.4 Latin olvasás és írás képezte ugyanis az egész tudományos élet alapját, ez pedig grammatika nélkül eleve lehetetlen volt.

A klerikus noviciustól annyival inkább meg lehetett követelni ezt, mert éppen ezeket a latin ismereteket, meg a logika alapelemeit sajátíthatták el az akkori káptalani és városi iskolákban. Mindenkinek alkalma nyílott ilyen alapfokú ismeretekre szert tenni, de mindenkitől meg is követelték ezeket, aki papi élethivatásra szánta el magát. Ha sok egykorú forrás a legsötétebb színekben panaszkodik ezek hiánya miatt, csak azt bizonyítja, hogy általánosságban szükséges előfeltételnek tartották.5

Az alapfokú iskolák anyaga nem ment túl a trivium határán. Legnagyobb jelentőséget a grammatika nyerte. Ha osztályokba akarjuk osztani a tanulókat, hármas fokozatot különböztetünk meg.6 Az első csoportba tartoznak a «tabulisták». Nevüket a fabulától kapták, amelyen az ABC, a Miatyánk, néhány latinnyelvű imádság állt. Ezeket lefordították és betanulták. Föfeladatuk az írás és az olvasás elsajátítása volt.

1 Öliger, Liv. ofm : De etc. Additamentum. AFH. X (1917) 285.

2 v. ö. Felder okfejtését : Geschichte . . . 336—339.

3 Cap. gen. Narbonne (1260), ed. Ehrle : ALKG- VI. 88; Delorme, Férd. ofm. : Explanationes constitutionum generalium Narbonensium. AFH. XVIII (1925) 514, n. 2.

4 Cap. gen. Assisi (1316) I. 1, ed. Carlini, AFH. IV (1911) 277; Cap. gen. Cahors (1337), ed Eubel, BF. VI. 27 ; Cap. gen. Assisi (1354) ed. Eubel, BF. VI. 639.

5 Bacon: Compendium philosophiae, ed. Brewer, 425 ; Häfele: 29.

6 Paulsen: Geschichte des gelehrten Unterrichtes auf den deutschen Schulen und Universitäten. III. Aufl., Leipzig, 1919, I. 23—24. — Felder: Geschichte ..., 340.