Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Szabó Elek: A ferences iskolaügy a XIV. sz. végéig
232 SZABÓ ELEK vívott harcok a rend keretén belül szintén önálló munkateret jelentenek. Annyival inkább bonyolultabb lenne a feladat, mert a tekintetbe jövő írott anyagnak még egy hatodrésze sem nyert kritikai rostálást és kiadást. Jellemzők erre a Scotus-kiadás nehézségei. Főtörekvésünk itt most arra irányul, hogy az általános iskolaképet : a tanmenetet és a tananyagot adjuk. Gazdag hivatalos anyagot adnak erre a Rend szabályai az általános rendi törvényhozás keretében, sőt az egyes rendtartományok rendelkezései is, amennyiben a korszellemet híven tükrözik. A külső keretet tartják ezek elsősorban szem előtt. A belső fejlődés irányvonalát cenzúrák és tilalmak keretében már ritkábban érintik. Nem mellőzzük a kor általános műveltségtörténeti jelenségeit, különösen a teológiai művelődés képét sem. Az Egyház s ezzel az egyetemek tanulmányt rendező előírásai is sokban hozzájárulnak a ferences iskolaviszonyok kialakításához. Többféle oka van ennek. Az egyházi tudományosság letéteményesei és felvirágoztatói ebben a korban elsősorban a kolduló rendek. Az egyetemek teológiai fakultásának bölcsőjénél szintén ott álltak és legnagyobbrészt köreikből származtak a nevezetes iskolák vezető tanítói is. Kiegészítésül szolgál sok esetben a domonkosrend törvényhozása is, hisz az iskolatörténeti fejlődés a két rendben párhuzamosan halad, csupán idő szerint előzi meg egy-két évtizeddel a ferenceseket. Néha igen érdekesen világítják meg az iskolaéletet a különféle krónikák és a tanulók naplói vagy a tanárok életrajzai. Látszik belőlük, hogy a lefektetett törvény és mindennapi gyakorlat között éppen a középkorban meglehetős eltérések fordultak elő. 1. Előtanulmányok és a szerzetesi próbaév. A történelmi szükségszerűség vezette be a Ferencrendbe a szerzetesi próbaévet. Ugyanez az alapja a tanulmányok, a tudományos kiképzés bevezetésének is. Mindkettő a Rend fokozatos terjedésével van összefüggésben. A szabad vándorapostolokat előkészíteni és a több eredményt Ígérő kiképzést állandósítani kellett. Különösen áll ez Szent Ferenc életének utolsó éveire, amikor már nem minden tagot fűtött a Szent törhetetlen, áldozatos idealizmusa. Nem hagyatkozhatott mindenki alapítójuk egyéni életszentségtől és különös isteni kegyelemtől támogatott egyszerű szónoklási módjára a lelkek meghódításánál. Szent Ferenc amikor rátért nagy céljának a megvalósítására : az egész világ megtérítésére, tudta, hogy katasztrófába vezeti rendjét, ha nem gondoskodik a tagokat szoros egységbe fűző külső keretről. A hitszónokok megválogatása és előkészítése, mint azt a IV. lateráni zsinat (1215) előírta és III. Ince pápa a rendalapítótól megkövetelte,1 nem történhetett meg szoros fegyelem és a szerzetesi élet egészséges 1 V. ö. Legenda trium sociorum, c. 12.
