Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Iványi János: Izrael, az Isten választott népe
20 IVÁNYI JÁNOS egyszer véghezvitt kegyelemtények tették tudatossá a nép lelkében Izraelnek ama nagy kiváltságát, hogy Isten népévé lett, Jahve pedig sajátos módon az ő Istenévé.1 A kiválasztottság tudatának ez a történeti megalapozása egyedülálló az ókori keleti népek vallástörténetében és kizárólag csak az ószövetségi vallás lényeges sajátossága.1 2 Izrael szomszédai is egy-egy istenség különös védelme alatt képzelték önmagukat. Móáb védőistene Kemós, Ámmoné Milkom, Asdód városáé Dagon, Ur-éSzín, Bábelé Marduk, Tébáé Amon stb. Nem egy feljegyzés maradt reánk, mely egy-egy jelentős, szerencsés kimenetelű eseményt a védőistenség segítségére visz vissza. Így pl. az ú. n. Me§a kövön Móáb királya Kemós istennek tulajdonítja az ország megszabadulását ; az egyiptomiaknak a hetitákon aratott kádesi győzelme Amon segítségével történt, II. Ramses felirata szerint.3 Mindazonáltal lényegbevágó eltérés mutatkozik Izrael hite és egyéb sémi népek elképzelése között. Az ókori kelet népeinek természetvallása : 1. kozmikus kapcsolatot látott az ember és az istenség között, mely örök idők óta fennáll. Izrael felfogása szerint azonban volt idő, amikor Jahve még nem vette különös pártfogásába a népet. A kapcsolat megszorítása időben lett, csodás események kíséretében ; 2. az ókori keleti ember a felülről kapott segítségben korántsem ismerte fel az istenség állandó, következetes segíteniakarását. Az ő istenei kiszámíthatatlanok, szeszélyesek.4 * Izrael ellenben egész történetében az Isten kezeiárását látta, még a balviszályok és sorscsapások idején is. Az ő Istene felbonthatatlan közösségben él Sinai óta népével és céltudatosan irányítja annak sorsát. Ezért az ókori keleti népek közül egyedül ő vette észre az események méhében rejlő és az egyes történeti mozzanatokat egy- másbafűző mélyebb értelmet. És innét volt az, hogy e mozzanatokat nem annalesekben rótta egymás mellé minden belső összefüggés nélkül, amint azt a nálánál műveltebb szomszédok, pl. a babiloniak és asszírok tették, hanem e történeti mozzanatok szerves egybefonásával történelmet csinált.6 3. Az ószövetségi nép kiválasztottságtudata két történeti tényből forrásozik, avagy — ha ügy akarjuk — két történeti eseménnyel, illetve 1 Oz 1—2 ; 12, 10 ; 13, 4 ; Mik 6, 3 ; íz 63, 8 ; Jer 7, 23 ; 11,4; 24, 7 ; 30, 22 ; 31, 1 ; 32, 28. Ez a tan «a szövetségkötés lényeges tartalma és az izraelita vallás alapelve általában». [Fr. Nötscher: Das Buch Jeremias. (Die Hl. Sehr. d. A. T.-s. VII. 2.) Bonn, 1934. 107. 1.] 2 Weiser i. m. 54. 1. — Eichrodt i. m. I. 9. 3 A. Erman: Die Literatur der Ägypter. 1923. 329. sk. 1. 4 Vö. a vízözönelbeszélést a Gilgames-époszban. L. Iványi: A hatnapi teremtéstörténet. Theologia. 1936 (III). 140. 1. 6 Iványi: a hatnapi teremtéstörténet. Theologia. 1936 (III). 147. sk. I. Vö. Weiser i. m. 56. 1. — Eichrodt i. m. I. 9. sk. 1. — Galling i. m. 93. 1.
