Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 209 A példakép követésének kiindulópontja a példakép személyi tartalma iránti szeretet, amelyből kifolyólag a követő önmagát adja saját személyének alakításában. Annyira példakép valaki, amennyire alkalmas arra, hogy kiváltsa ezt a szeretetet. Az Úr Krisztus ebben is elérhetetlenül fölülmúl minden más történeti példaképet. Mert nemcsak a benső, végtelen értékgazdagsága alkalmas arra, hogy a legnagyobb emberi szeretetet fölszítsa, hanem azért is, mert Krisztus előbb szerette személy szerint azt, akit a követésére meghívott és Krisztus szeretete mindig gyöngédebb és mélységesebb, mint a követő lelkében támadó viszontszeretet. Lehet-e gyöngédebb szeretet, mint amellyel Krisztus ott áll a lélek ajtajánál és halkan kopogtatva bebocsátást kér?1 Lehet-e jobban szeretni Krisztust, mint ő szeret minket, mikor a szeretet adja ajkaira a szavakat : «Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért».2 Lehet-e mélységesebb és fogyhatatlanabb szeretet Krisztus szereteténél, amikor a legcsodálatosabb földi szeretet, a házasságban teljesülő jegyesi szeretet csak mása, utóképe annak a szeretetnek, amellyel Krisztus az Egyházat, mint jegyesét magához ölelte?3 Legyőzhetetlen és kiolthatatlan szeretettel fogja át Krisztus az ő követőjét : «Ki szakít el minket Krisztus szeretetétől? nyomorúság vagy szorongatás? éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy üldözés, vagy kard?... De mindezekben győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmak, sem jelenvalók, sem jövők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket az Istennek szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, ami Urunkban vagyon».4 A vallási és erkölcsi nevelésnek és önnevelésnek elméletben és gyakorlatban egyaránt le kell vonni annak az evangéliumi tanításnak a tanulságait, hogy a keresztény életeszmény tartalma Krisztus követése. Az elmélkedő ima, amelynek két legszebb formája a rózsafüzér és a keresztúti ájtatosság, gyakorlatilag szolgálja Krisztus követését. Az elmélkedés tárgya Krisztus személye történeti életének misztériumaiban. Az elmélkedés azt célozza, hogy több oldalról nézzük, szemléljük, és emlékezetünkbe belevéssük a Krisztus-arc vonásait, hogy azután ezeket magunkra mintázhassuk. A keresztutat együtt járjuk az Úr Krisztussal, át akarjuk élni magunkban a Getszemáni kertben mindhalálig szomorú, vérrel verejtékező, mennyből leszállóit angyal által megerősített, tanítványaiban támaszt kereső Krisztus imáját, az őt megtagadó Péterre tekintő, Heródes előtt néma márványszoborként mereven álló, Pilátussal lenyűgöző fönséggel szembeforduló, a kereszt súlya alatt összeroskadó és a kereszten függve utolsó szavait mondó 1 2 Jelen. 3, 20. Ján. 15, 13. Theologia. 3 Efez. 5, 25—32. 4 Róm. 8, 35—39. 14
