Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
210 1BRÁNYI FERENC Krisztus isteni gondolatait, érzéseit és egész lelkivilágát. És ebben a megélésben egyek akarunk lenni vele, amint az egész nagyböjtre vonatkozólag mondja Nagy Szent Leo : Krisztus keresztjében, szenvedésében résztvevőn mi is tegyünk valamit abból, amit ő érettünk tett, amint az apostol mondja : ha együtt szenvedünk, együtt meg is fogunk dicsőülni.1 A középkori Egyház megfestette templomai falán a biblia pauperum-ot, nemcsak azért, hogy akik nem tudnak olvasni, megismerhessék az evangéliumi történetet, hanem azért is, hogy aki a templomban letérdel, annak szeme elé állítsa az éjtszakákat végigimádkozó, a nyolc boldogságot meghirdető, betegeket gyógyító, fáradhatatlanul munkálkodó, az őt megkövezni akarók között férfi bátorsággal végighaladó, az igazsághoz rettenthetetlenül hűséges, csókkal elárult, epével itatott, a gyalázat fáján megfeszített és harmadnapon dicsőségesen feltámadott Krisztust. Az imádkozni tanító Egyház azt akarja, hogy úgy rögződjön bele lelkűnkbe a világ és sorsa fölé emelkedő Krisztus isteni alakja, mint Veronika kendőjébe az ő szenvedő arca. A keresztény erkölcsi nevelésnek hozzá kell simulnia az imádkozni tanító Egyház gyakorlatához. A keresztény erkölcstudomány sem elégedhetik meg a tíz- parancsolattal, ezt nem is állíthatja az erkölcstudományi megfontolás középpontjába, hiszen ezen nem a keresztény, hanem a természeti erkölcsi rend nyugszik. Sőt, visszatérve a bevezetésben említett gondolathoz, az értekezés végén meg kell állapítanunk, hogy a keresztény életeszmény erkölcsi tartalma hívebben és megfelelőbben fejezhető ki a példaképi, mint a normatív etika kategóriáival. Tehát az erkölcstudományi tárgyalás1 2 középpontjába kell állítani a világtörténelem legkimagaslóbb és legfölségesebb alakját, az erkölcsi személyiség legtökéletesebb, minden idő minden emberének szóló mintaképét, az emberré lett Istent, Krisztust. Ibrányi Ferenc. 1 «In quibus merito a sanctis apostolis per doctrinam Spiritus Sancti majora sunt ordinata jejunia, ut per commune consortium crucis Christi etiam nos aliquid in eo quod propter nos gessit ageremus, sicut Apostolus ait : Si compatimur et conglorificabimur. Certa et secura est exspectatio promissae beatitudinis, ubi est participatio Dominicae passionis.» Sermo 47 (de Quadragesima 9). Migne, P. L. 54, 295. 2 Igen sikerült kísérlet erre : Fritz Tillmann, Die katholische Sittenlehre. III. : Die Idee der Nachfolge Christi. IV. : Die Verwirklichung der Nachfolge Christi, Düsseldorf, 1934, 1935.
