Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
178 MÓRA MIHÁLY kiütközött a jogtörténet iránti érzéke, az élő jognak mindvégig mestere maradt. (Eherechtsreform in Österreich igo6, Das kirchliche Mischeherecht nach demClC, 1921; Staat, Religion,Religionsgesellschaften nach der neuen R. V., 1930.) Szeretettel fordult az egyházi jog elhanyagoltabb területei felé is, ebbe a körbe tartoznak a bajor állami egyházi jog büntetőjogi, a Codex utáni kánoni büntetőjogi és perjogi munkái. (Zur Interpretation des § yi des bayerischen Religionsediktes, Archiv f. k. K. LXXXVIII, 311 s köv., Das Strafrecht der öffentlichen Religionsgesellschaften in Bayern, u. o. LXXXV111, 656 s e kettő átdolgozása és kiegészítése : Das Strafrecht der öffentlichen Religionsgesellschaften im Bayern, Paderborn 1910, Das Strafrecht des CIC, 1920, Das Prozeßrecht des C IC, 1921, Zur Auslegung der strafrechtlichen Bestimmung im CIC. can. 231g § \.n. 1. [Trauung vor einem akatholischen Religionsdiener], Archiv f. k. K-, CX1V, 484 s köv., Actus legitimi [CIC. can. 2256. n. 2.], u. 0. CXVI., 42 s köv.) Nevét, mint jogdogmatikusét, főleg a négy kiadást megért kétkötetes tankönyve (Lehrbuch des Kirchenrechts, I—IL* Paderborn, 1934) örökítette meg, amely ma egyike a legelterjedtebbeknek. Mint előadásaiban, itt is igyekezett a cupida legum juven- tusszal megérttetni, hogy a jog nem felesleges ballaszt, hanem évszázados tapasztalatból leszűrődött képződmény. Krisztálytiszta logikával megírt tankönyve hazáján túl is nagy elismerést aratott, s lefordították spanyolra is; sajnos, hogy bár az újabb kiadáshoz 1939-ben hozzákezdett, megjelenéséről egyelőre semmi hír. Az anyagot példákkal frissíti és világítja meg, mindvégig jogászilag dolgozza fel, nem elégszik meg a törvény betűszerinti visszaadásával, hanem a ratio legist igyekezik feltárni. Metodikailag keresztül vitte, amit Stutz inaugurált : a jogtörténeti anyagtól szétválasztotta a jogdogmatikait és tankönyvében az utóbbit tárgyalta; ez a módszer a német irodalomban nem találkozott teljes tetszéssel. Igazi munkaterülete azonban a jogtörténet volt ; mintha leikébe lett volna írva a cicerói mondás : Historia (vero) testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis (De oratore, lib. II, cap, 9, 36). A pedagógiai célt itt sem tévesztette szem elől ; gondoskodott arról, hogy tanítványai kezébe forrásgyűjteményt adjon és így velük ezt a tudományszakot is megszerettesse. (Quellensammlung zur kirchlichen Rechtsgeschichte und zum Kirchenrecht, 1912 s köv.) A középkor egyházi és világi hatalmának kölcsön- viszonylata (Acht und Bann im Reichsrecht des M. A., 1909) éppen úgy érdekelte, mint a német jogkönyvek egyházi joga. (Die Exkommunikation Philipps von Schwaben, Historisches Jahrbuch, 1914, Die Stellung Eikes von Repgau zu Kirche und Kurie, u. 0. 1917.) Legtöbb dolgozata a német jogtörténetnek a kánonjogtörténettel érintkező körébe tartozik. [Die Adoption des deutschen Königs durch den Papst, Z2RQ’ XXXVII (1916) 291 s köv., Das Exkommunikationsprivileg des deutschen Kaisers im M. A., Z3RQ, I. (1911) 160 s köv. Die Ordines des Kaiserkrönung, u. 0., II. (1912) 1. s köv. Die römische Eide der deutschen Könige, u. 0., VI. (1916) 140 s köv. Der sogenannte Salische Kaiser- ordo, XXVII. (1938) 1. s köv. Die Krönungsservitien des Kaisers, Zugleich ein Beitrag zur Frühgeschichte des päpstlichen Kämmereramtes und des Ser-
