Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
EICHMANN EDUARD — 70 ÉVES 179 vitienwesens, u. o. XXVIII. (1939) 1. s köv. Von der Kaisergewandung im M. A., Historisches Jahrbuch der Görres-Gesellschaft, Königs- und Bischofsweihe, SB. d. Bayer. Ak. d. WW, Philos.—philol. u. Hist. Kl. 1928 3. sköv. Zur Datierung der sog. Cencius II., Hist. Jahrb. LII. (1932) 265. sköv. Die Mitra des abendländischen Kaisers, Merkle S.-emlékkönyv, Düsseldorf 1922, 83. s köv. Studien zur Geschichte der abendländischen Kaiserkrönung, Hist. Jahrbuch, XXXIX. (1919) 729. sköv.] Ez a nehány dolgozat nemcsak azt mutatja, hogy a jubiláns figyelmét a jogtörténet melyik problémaköre kötötte le, de egyszersmind a szorgalmas és fáradhatatlan munkakedvű Eichmann élete fő eredményét is elénk vetíti. A középkori német király- és császárkoronázás témaköre fiatalságától végig kisérte. A nagytudású professzor mintha tudta volna a horatius intést : Sumite materiam vestris qui scribitis aequam Viribus. (Ars poetica, v. 38—39.) A nagy választott feladat méltó volt tehetségéhez és erejéhez. A korábbi részlettanulmányokban jog- és liturgiatörténeti alapon a források és az irodalom tökéletes ismeretével, gondosan mérlegelt ítélettel, mértéktartással és kritikai érzékkel rekonstruálta mindazt, ami a német császár- és királyi koronázással, liturgikus és jogszimbolikus jelentőségével összefüggött. Erre a tárgykörre vonatkozó tanulmányait elmélyítve, kiegészítve és újak csatolásával hatalmas kétkötetes munkában (Kaiserkrönung im Abendland rechts- und liturgiegeschichtlich dargestellt) foglalta össze, amely jubileumára nyomásra- kész állapotban várta a megjelenést. Belső megelégedéssel állapíthatja meg, hogy élete főművét, amelynek körében annyi tanulmányt végzett, jubileumára befejezhette. Eichmann személyében a papi hivatás a teremtő és pedagógus professzoréval egyesül. Mindkét hivatását szerette, az első iránti rajongása főleg a papi nemzedékek nevelésében nyilvánult meg. Az Egyház hivatását az emberi dolgokban is rendkívül nagyra értékelte. A magastermetű, kemény szemöldökű, ítéletében könyörtelenül szigorú kanonista a társaságban szeretetreméltó egyéniséggé változott. Tudományos felfogásának mindig a személyeskedést kerülő hangon ad kifejezést, elég itt Meurer würzburgi professzorral folytatott magas színvonalú vitájára utalnunk. Kutatói tevékenységét a pedagóguséval kötötte össze. Tanítványai ma is emlékeznek élénk szellemű előadásaira. Münchenben a jogdogmatika és a történet elválasztását oly módon valósította meg, hogy minden negyedik szemeszterben különálló négyórás előadást olvasott az egyházi jogtörténetből. Jogdogmatikai előadását a professzor és a hallgatók közötti dialog formájában tartotta meg. Ez a szemináriumszerű előadási mód alkalmas volt arra, hogy a passzív hallgatóból az egyházi jog iránt érdeklődő tanítványt neveljen. Ama tanítványok közül, akiknek leikébe a tudomány iránti szeretetet beleöntötte, ma már többen ugyanazt a hivatást művelik, mint mesterük. (Hofman K., Kienitz E., Mörsdorf K.) Reá is vonatkozik az, amit Szladits Károly Grosschmid Béni ravatalánál 12*
