Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
154 MÓRA MIHÁLY lesz szó, hogy ha az egyházközség hitelezője végrehajtást vezet az egyházközség ellen, lefoglaltathatja-e utóbbinak az egyházi adókból eredő követelését. E probléma eldöntésétől függ az a további, alárendeltebb jelentőségű kérdés, hogy ha az egyházi adókövetelés lefoglalható, milyen mérvben, milyen feltételekhez és esetleg korlátokhoz kötötten, milyen eljárási részletszabályok útján vonható foglalás alá. Utóbbi kérdéssel egész röviden foglalkozhatunk, mert ez csak abban az esetben érdekel bennünket, ha a lefoglalhatóság helyességét állapítjuk meg. AJ Az egyik budapesti római katolikus egyházközség végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyben a végrehajtatok lefoglalták a végrehajtást szenvedőnek egyházi adóból1 származó követeléseit. A végrehajtást szenvedő a foglalást előterjesztéssel támadta meg és arra hivatkozott, hogy a lefoglalt adók a közjótékonysági jövedelméhez tartoznak és így a Vt. 64. §. alapján foglalásmentesek ; sérelmezte azt is, hogy a foglalásról nem az adózó hívőket, hanem a kerületi adószámviteli osztályt, az adófelügyelőséget, az illetékes általános érseki helynök- séget, a budapesti római katolikus egyházközségek központi tanácsát és a végrehajtást szenvedő egyházközség törvényes képviselőjét és ügyészét értesítették a kibocsátott letiltási rendelvénnyel, holott az egyházi adót, ha az nem foglalásmentes, csak az adózó hívőknél lehetne letiltani, ezeket pedig még össze sem írták, még kevésbbé vethették ki az adójukat. A járásbíróság a végrehajtást szenvedő jogi álláspontját fogadta el és az előterjesztésnek helytadva, a lefoglalt követeléseket a bírói zár alól feloldotta. A Vt. 64. §-a szerint a közpénztárakból, vagy szegény- és alapítványi pénzalapból fizetendő kegy díjakra és olyan jótékonysági és alamizsnapénzekre, melyek özvegyeknek, árváknak és általában szüköl- ködőknek, társulatok, intézetek, alapítványok, vagy egyesek által nyuj- tatnak, végrehajtás nem intéztethető. A járásbíróság indokolása szerint mármost az egyházközségi adó, mint a végrehajtást szenvedő jövedelme nem tekinthető olyan harmadik személy elleni követelésnek, amelynek lefoglalásáról a Vt. 79. §-a intézkedik ; de még ha lefoglalható lenne is, akkor is nem az adókövetelésnek a végrehajtást szenvedővel azonosnak tekintendő behajtásával megbízott közegeknél, hanem csakis az adózó híveknél lehetne lefoglalni.1 2 Míg az előbbi határozat lényegében a Vt. 64. §-ra látszik támaszkodni, egy másik járásbírósági végzés tovább megy. Amikor ugyanis hasonló esetben az egyik vidéki római katolikus egyházközség összeírt 1 Voltaképen «egyházközségi adó» lenne a pontos megjelölés. Minthogy azonban az «egyházi» adó terminusának az egyházközséggel kapcsolatos használata félreérthetetlenül a szűkebb értelemben vett egyházi adóra utal, stiláris okokból a két kifejezést váltakozva használjuk ; ez annál kevésbbé okozhat zavart, hiszen a II. részben az egyházközségi adóról van szó. 2 Budapesti központi kir. járásbíróság Pk. V. 851.920/1932. számú végzése.
