Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 155 egyházi adókövetelésének letiltását megsemmisítette, arra hivatkozott, hogy az alapul szolgáló végrehajtási eljárás magánjogi követelések behajtására vonatkozik, viszont az egyházi adójövedelmek a kötelező költség- vetési előirányzat szerint a végrehajtást szenvedőnek, mint közjogi testületnek és hatóságnak ugyancsak közjogi kötelezettségei céljára fordítandó. Nyilvánvaló tehát, hogy az efféle jövedelmek eredeti rendeltetésüktől el nem vonhatók, s azoknak a történt módon való letiltása, végrehajtási eljárás alá vonása fogalmilag kizárt, nem is említve azt, hogy a követelések további behajtása, értve ezalatt a közönséges végrehajtási eljárást, egyéb törvényes rendelkezésekbe is ütköznék (lásd : 600/1927. P. M. rendelet).1 Másutt az egyházi adók lefoglalhatatlansága mellett érv gyanánt a megfelelő törvényes rendelkezés híjján magasabb vallási, erkölcsi és állami szempont szolgál. (Sárbogárdi kir. járásbíróság Pk. 2633/1932/21. számú végzése, lásd fent 61. lap 2. jegyzet.) Ez utóbbi végzést felfolamodással támadták meg, ám a törvényszék annak nem adott helyt, azzal az indokolással, hogy a római katolikus egyház- községek híveire egyházi és iskolafenntartási költségek fedezésére kivetett adók közjogi jellegű szolgáltatásoknak tekintendők, amelyek rendeltetésüktől el nem vonhatók, más célokra nem fordíthatók és így végrehajtás alá sem vonhatók magánjogi igényből származó követelések fedezésére.1 2 Ugyanezt az álláspontot foglalta el a járásbíróság, amikor az egyik református egyházközségnek egyházi adó címen járó követelését foglalták le. Az egyházi adó, úgymond, amely az egyházközségi alkalmazottak díjazására is szolgál, bírói úton le nem tiltható.3 Amikor pedig a tiszaszenimrei református egyház, végrehajtást szenvedőnek több református egyháztagtól járó adókövetelését foglalták le bírói úton, ezt mint az eljárás semmisségét eredményező és így az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő végrehajtási cselekményt a kir. törvényszék megsemmisítette. Indokolása szerint a bevett vallásfelekezetek híveitől járó ú. n. hitközségi adót mint a felekezet által fenntartott intézmények és szervek szükségleteinek biztosítására és így egyben a felekezet (egyház) erkölcsi céljainak megvalósítására szolgáló jövedelmet — miként a közjogi természetű adószolgáltatást sem — harmadik személyek az egyeseknél foglalás útján le nem tilthatják, hanem az harmadik személyek követelésének kielégítésére csak annyiban szolgálhat, amennyiben az intézmények és szervek költségvetésileg megállapított szükségletei — mint a felekezet erkölcsi céljait biztosító igények — kielégítést nyertek. Tehát az csak mint költségvetési felesleg foglalható le az egyházközség elleni végrehajtásban.4 1 A kiskunfélegyházai kir. járásbíróság Pk. 17.888/1933/11. és Pk. 17.888/1933/23. számú végzése. 2 A székesfehérvári kir. törvényszék Pkf. 212/1934/27. számú végzése. 3 A váci kir. járásbíróság Pk. 3.760/1935/8. számú végzése. 4 A szolnoki kir. törvényszék Pkf. 3/1934/8. számú végzése.
