Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Még egy-két szó Nagy Konstantin kereszténységéről
MÉG EGY-KÉT SZÓ NAGY KONSTANTINUS KERESZTÉNYSÉGÉRŐL 141 fogalmi triast. Az óvnia — £eory — vovç trias és a ôvva/uç — aocpía — ÉLQrjvri hármasság között a tertium comparationis legfeljebb annyi, hogy három ez is, meg az is. Ugyanilyen alapon a Nagy Konstantinus előtti újplatonikusoknál is találhatott volna «trias»-okat, amelyeknek a császárra való hatása hamarább is lenne hihetővé tehető. Ott van mindjárt Plotinusnak háromsága, amelyről igaz, hogy a történeti kutatás bebizonyította, hogy Origenes Szentháromsága után mintázta ; azután ott vannak az «isteni» Jamblichos felszaporított háromságai — még ezeket is jobban ismerhette volna az első keresztény császár, mint a halála után 73 év múlva született Proklosét ! De ha Proklos előtt, sőt — mint láttuk — annál sem található az illető fogalmi trias, akkor az legelőször Dionysius Areopagitánál lép fel ; igaz, hogy ott is eléggé szétszórtan és semmikép sem «szoros összefüggés»-ben. Tudvalevő azonban, hogy ennek a bibliai név alá burkolódzó keresztény neoplatonikus szerzőnek igazi korát ép abból a körülményből ismerték meg, hogy tekintélyes részleteket vett át Proklostól ! így tehát az ő szellemi termékei még kevésbbé befolyásolhatták Nagy Konstantinust az új város templomainak elnevezésénél. De végezetül, ha Nagy Konstantinus tényleg alapított volna három ilyen nevű templomot Konstantinápolyban — ami azonban még bizonyításra vár —, akkor sincsen semmi okunk e körülményt újplatonikus befolyásra visszavezetni. Ezek a fogalmak ugyanis már régen közkincsei voltak egyrészt az emberiségnek, amikor még híre-hamva sem volt újplatonizmusnak, másrészt keresztény tartalommal való eltöltésük is régen megtörtént, mégpedig a Szentírás alapján. Az «Eiréné»-re nem kell sok szót pazarolnunk, hiszen az Üdvözítő béke-ígérete oly élénken ott lebegett minden hivő lelke előtt, hogy maga Piganiol is elismeri, hogy a «pax» kifejezés (nem szabad elfelejteni, hogy Konstantinus latinul beszélt !) a legnépszerűbb keresztény gondolat volt már az üldözések korában.1 Ennek elérkezését ismerték fel a keresztények és Nagy Konstantinus is az üldözések megszűntével és így kézenfekvő, hogy ennek örömére így nevezték el az első akkor épült szentélyek egyikét.1 2 Bár1 A római katakombáktól (pl. SS. Pietro e Marcellino) le egészen az egyiptomi nekropolisokig (pl. El Bagawat) az emlékek egész sora igazolja ezt. A megfelelő pogány istenségről, amelyet Wilamowitz méltán nevez a puszta költői képzelet szüleményének, lásd Prümm : Der christliche Glaube und die altheidnische Welt, Leipzig, 1935. 1. 444. old. 6. j. és 481. old. 76. j. Kevés köze van ennek a krisztusi békének a gnosztikusok «Sigé» eonjához, az isteni «hallgatásihoz, amellyel az Areopagita nyomán Ivánka összehozza. (I. m. 320. old.) 2 A konstantinusi béke áldásairól v. ö. Niceph. Call. i. m. VIII. 4. (M. Gr. 146, 21.) A régiek más alkalmakkor is ilyen módon fejezték volt ki örömüket, ha hosszas háborúságok után tartósnak ígérkező béke köszöntött rájuk. A perzsa háborúk után pl., v. ö. Griffith G. T. : The so- called Koine Eirene of 346 B. C. (The Journal of Hellenic Studies 1939, 71.)
