Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Még egy-két szó Nagy Konstantin kereszténységéről
142 ARTNER EDGÁR mikor épült is azután a Hagia Sophia, az isteni Bölcseségen, amelyet az ószövetségi sapientialis könyvekből zsidók és keresztények egykép jól ismertek, Philon óta mindenki a Logos-t értette. Nem a gnósztikusok- tól, akiknek egyes «rendszereiben» a Sophia alacsonyabbrendű eón-ként szerepelt, sem a hermetikus irodalomból, hanem közvetlenül a Szentírásból merítette tehát ezt az elnevezést az, aki a konstantinápolyi másik Megváltó-templomot Hagia Sophiának nevezte el.1 Ha pedig végül egyáltalán volt Hagia Dynamis (Virtus) templom, ennek nevéért sem kellett Konstantinénak a neoplatonikusokhoz fordulnia. Mert ha igaz is, hogy az Egyházon kívül bölcselkedők körében is használatos volt különféle fogalmak kifejezésére a «dynamis» szó,2 viszont az is bizonyos, hogy nemcsak a zsoltárokban neveztetik az Isten «az erők Uránnak, hanem az Újszövetségben, főleg Szent Lukács evangéliumában elég gyakran előfordul, mint a Megváltó testi és lelki betegségeket gyógyító hatalmának megjelölése a dynamis különféle képzete.3 Meg kellett állapítanunk mindezeket, de távol legyen tőlünk az a szándék, hogy ezzel Ivánka kérdéses cikkének értékét lekicsinyeljük. Az elmondottakban azért éppen azokra a mozzanatokra terjeszkedtünk ki, amelyeket a szorgalmas kutatónak nem volt módjában mélyebben megvilágítani. Reméljük, hogy hozzászólásunk csak buzdítani fogja őt a kérdésben való további elmélyedésre, ami mindenesetre az igazság megismeréséhez közelebb juttat majd bennünket. Artner Edgar. — Egyébként később a justinianusi Iréne-templomról már azt gondolták, hogy egy ilynevű vértanú tiszteletére épült. (HE. ex Theoph. — M. Gr. 108, 1264.) 1 így egyértelműleg valamennyi forrás. «Templum appellatum est Sancta Sophia, quod significat Verbum Dei» (Anon ap. Band. p. 70.) — Paulus Silentiarius : Descriptio Eccl. S. Sophiae : «... id est Christo» (M. Gr. 86, 2159.) — Niceph. Call, idevonatkozó szavait fentebb kiemeltük. — Hogy a régi oroszoknál is ez volt az értelme, arra nézve lásd Jo. Jac. Reiskii comm. ad Const. Porphyrog. : De cerim. aulae Byzant.-hez fűzött 24. j.-ben. (M. Gr. 112, 151.) Érdekes, hogy már a IV. századig visszanyúló legendaképzés római vértanút faragott Sophiából, akinek 3 leánya volt : IJiariç, ’Ayámj, 5Ehilq. Több ikonon is előfordul azután Sophiával együtt e három teológiai erény (ôvva/uç) említve vagy ábrázolva. A justinianusi Hagia Sophia ajtaján Krisztus Urunk az evangéliummal a hitet, a segítő Szűz Mária a szeretetet, az annunciáció Gábor főangyala pedig a reményt jelképezte. (Dom Baudot : Dictionnaire d’hagiographie, Paris 1925, 596. — Del Medico H.-E. : Les mosaïques du narthex de Sainte-Sophie. Contribution a a l’iconographie de la sagesse divine. Rev. archéol. 1938, 49.) 2 Így a stoikusok a népies mythos isteneit tekintették kozmikus «erődnek, Simon mágustól kezdve a keresztény gnózisban is előfordult, Philonnál is (lásd Prümm i. m. II. 142.) stb. 3 Luk. 4, 36. : ördögűzés óvvá/uei, 5, 17. : xaí ôvva/uç fjv slç to iäo&ai avróv — 6, 19. és 8, 46. : mikor az Úr gyógyít, ôvva/uç árad ki belőle, 9, 1. : apostolainak ad óvva/uv gyógyításra és ördögűzésre. — V. ö. még Mt. 10, 10. — Mk. 3, 15—6, 7. — Originesnél ôvva/uç Krisztus testének ereje, amelllyel megvált. (Hans von Balthasar: Le Mysterion d’Origéne, Racherches de science religieuse 1937, 38.)
