Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
128 1BRÁNYI FERENC én igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű ; és nyugalmat találtok lelketeknek».1 Mindenkit felszólít, hogy tanuljon tőle. Tanuljon tőle nem annyiban, amennyiben szavakat mond, hanem amennyiben olyan, mint amilyen : «mert én szelíd vagyok és alázatosszívű». Tanuljon tehát nem tanítást elfogadva, hanem személyes vonásait magára mintázva, tanuljon azáltal, hogy olyanná lesz, mint ő. A Krisztus-követés nemcsak az apostoloktól, hanem mindenkitől föltétel-nélküli követést, azaz teljes önodaadást követel. Nem nevezheti magát semmiképen Krisztus tanítványának, aki előbb mást akar, vagy még mást is akar, mint őt követni ; vagy aki nagy nehézségek elkerülésének feltétele alatt csatlakozik hozzá. Az evangéliumot hirdető és betegeket gyógyító Krisztust nagy sereg vette körül. Hozzálépett egy írástudó és mondá neki : Mester, követlek téged, bárhová mégy. «És mondá neki Jézus : A rókáknak odúik vannak és az ég madarainak fészkeik : az Emberfiának pedig nincsen hová fejét lehajtsa.»1 2 Az evangélium hallgat arról, hogy az írástudó követte-e Krisztust, vagy lemondott róla. Az utóbbi valószínűbb. Azonban Krisztus egy pillanatig sem alkudozott. Ha valaki földi előnyt keres, vagy akárcsak a különben szükséges testi javak biztosításától teszi függővé Krisztus követését, nem követheti őt. «Azután mondá egy másiknak : Kövess engem. Az pedig feleié : Uram ! engedd meg, hogy előbb menjek és eltemessem atyámat. Jézus pedig mondá neki : Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat ; te pedig menj, hirdesd az Isten országát.»3 Tehát ha a Krisztus követéséből adódó feladat szembekerül más kötelességgel, még a legtermészetesebb kegyelet kötelességével is, és ha valaki az utóbbit a másik elé helyezi, nem lehet Krisztus tanítványa. «Egy másik is mondá : Uram, követlek téged ; de engedd meg, hogy előbb bűcsút vegyek házam népétől. Mondá neki Jézus : Senki, aki kezét az ekére tévén hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.»4 Ha valaki előbb mást akar és csak azután akarja Krisztust követni, nem alkalmas az Isten országára. Az Úr Krisztusnak ezek a döbbenetesen kemény szavai úgy merednek bele az érvényesülés vágyába belebetegedő, földi haszon után éhesen kapkodó, élvezeteket hajhászó, személyi szempontokban az erkölcsi alapot szétmállasztó, az egyéni érdek szerint meggyőződést változtató, ingatag, megbízhatatlan világba, mint egy roppant sziklaszirt a habosán hánykódó, nyugtalan tengerbe. Szent János evangéliuma kevesebbet szól a példakép-Krisztusról, mint a synoptikusok. Ez a negyedik evangélium céljának természetes folyománya. Szent János az evangélium megírásával bizonyítani akarja Krisztus istenségét. Az első század végén Krisztus személyével kapcso1 Máté 11, 28—29. 2 Máté 8, 18—20. 3 Luk. 9, 59—60. 4 Luk. 9, 61—62.
