Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 129 latban támadt eretnekségek miatt többet foglalkozik Krisztus isteni természetével és az Atyához való viszonyával, mint emberi természetével és az emberekhez való viszonyával. Mindazonáltal Szent János evangéliumában is két gyönyörű helyen állítja oda magát Krisztus tanítványai mintájául. A lábmosás megindító tette után fölvette felső ruháit, újra leülvén mondá apostolainak : «Tudjátok-e, mit cselekedtem veletek? Ti engem mesternek és úrnak hívtok és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is mosnotok kell egymás lábait. Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.»1 Szebben, világosabban nem jelenthette volna ki az Üdvözítő, hogy mindabban, amit tett, példát adott és annak, aki az ő tanítványa akar lenni, úgy kell cselekednie, amint ő cselekedett, azaz annak hasonlóvá kell lennie hozzá, annak ki kell dolgoznia önmagában Krisztus vonásait. A tanítványnak nem azt kell tennie, amit a mester tett, hanem úgy kell cselekednie, amint ő cselekedett. Az utolsó vacsora megilletődött hangulatában, búcsúbeszéde közepette mondja Jézus : «Gyermekeim ! már csak kevés ideig vagyok veletek ... Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.»2 Szeretetben közeledni egy valaki előtt megnyilatkozó érték felé és ebbe a szeretetbe belefoglalt magaadás minden erkölcsi magatartás feltétele és kiindulópontja. A hitben megismert Isten mindenek- fölötti szeretetéből, amely a felebaráti szeretetet is magában foglalja, indul el a természetfölötti élet, rajta nyugszik minden mozzanatában és hozzá tér vissza teljes egészében. A természetfölötti élet kiindulópontjához, alapjához és végpontjához Krisztus hozzáfűzi a parancsát. Azaz a természetfölötti rend mindenkire nézve kötelező, az ebbe való beleilleszkedés nem lehet önkényes választás, vagy tetszés szerinti visszautasítás tárgya,3 amint a megigazulás gyökere, a hit is mindenkire nézve kötelező : «Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.»4 És ebben az alapvetően fontos, a természetfölötti erkölcsiség szempontjából leglényegesebb szeretetben hangsúlyozottan mintául jelöli meg önmagát : amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Krisztus életét tette a szeretetre és életét adta szeretetből. Ibrdnyi Ferenc. (Folytatása következik.) 1 Ján. 13, 12—17. 2 Ján. 13, 33—34. 3 Sokan fönnakadtak a szeretet «parancsán* és az evangélium szavait helytelenül értelmezték. Ezzel kapcsolatban v. ö. Max Scheler, i. m. 224— 230. 4 Márk 16, 16. Theologia. 9
