Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
NEM ÉS ERKÖLCS 9 Ha ugyanis az emberi jellem kialakulásában, vagy az ember cselekvéseinek megszületésében a természet- és az életadta tényezőknek döntően determináló jellege van, akkor az erkölcsi felelősség kérdése alapvetéseiben revideálandó lenne. Azért van az, hogy bármilyen néven jelentkezik egy-egy embervizsgáló tudomány, azonnal szót kér az erkölcstudomány is, hogy hallathassa szavát. Az újabbkori kutatásokban igen gyakran hallják az anatómiai és élettani kötöttség felvetését, sőt Weininger óta igen erősen cseng a nemi életből eredeztetett kötött életforma is ; nem maradhat tehát némán az erkölcstudomány, mert az elméleti megállapítások az ő területét is érintik. Amikor a pszihoanalízis mélységkutatás címén a tudatalatti rétegre figyelmeztet, akkor végeredményben a szexuális élet őselemeit vagy szerzett élményeit állítja motorikus erőként elénk.1 Végül azonban ez az irány is arra az anatómiai és élettani differenciáltságra számít, amely elméletnek vezérszerepét Weininger képviseli. A «született gonosztevő»1 2 elméletének hirdetésében C. Lombroso, a testalkat és jellem kérdésénél Kretschmer,3 a tudatalatti világ élményelméleténél P. Janet4 és S. Freud,5 a nem és jellem problémájánál Weininger,6 a pszichopatológiánál Kronfeld7 és Krafft-Ebing8 neve diktálja a vezérszólamot. Mintha azt hirdetnék, hogy az emberi sors, az egyéni kialakulás, az élet medre és zuhatagozó sodra a testi adottságokból magyarázható. Konstrukció, konstitúció, nemi differenciálódás — bármilyen alapból magyarázható is — végül is életet determináló tényezők.9 Mi most egyetlen részt, a nemiség egyetemleges és differenciált kötöttségét elemezzük, és Schütz professzor igen bölcs elgondolása szerint a karakterológiának elméleti részében helyet foglaló genetikai kérdést tesszük vizsgálat tárgyává.10 Vessük fel tehát világosan a kérdést — természetesen erkölcstudományi szempontból —, hogy a nemi élet adottságai mennyire befolyásolják az ember ilyen irányú és minden vonatkozású erkölcsi cselekvéseit. a) A nemi élet és a nemi megosztódottság tényét olyan irányban 1 Marczell M.: Az élmény és a cselekedetek erkölcsisége. «Theologia», 1939. V. köt. 3. sz. 2 C. Lombroso—Jeutsch: Neue Verbrecherstudien. Halle a. S., 1907. 3 Kretschmer, E.: Körperbau und Charakter. Berlin, 1929°. 4 P. Janet: L’automatisme psychologique. Paris, 1889. 6 S. Freud: Gesammelte Schriften. Wien, é. n. 6 0. Weininger: Geschlecht und Charakter. 1903. 7 A. Kronfeld: Sexualpsychopathologie. 1923. 8 R. Krafft—Ebing: Psychopathia sexualis. Ford. Fischer J. Bpest, 18943. 9 V. ö. Zemplén i. m. 5. 1. 10 Schütz i. m. 8. 1.
