Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
10 MARCZELL MIHÁLY mindig figyelemre méltatták, hogy a férfi és a nő élete karakterológiai vonásaiban jelentkező eltérések okát állandóan nyomozták. Ez a nyomozás azonban legtöbbször és leginkább megfigyelés vagy leíró megállapítás volt, és egyszerűen leszögezte a nemi megosztódás észlelhető jellembeli eltéréseit. Azt is mondhatnám : típusszerü rajzát adta a férfinak és nőnek ; azonkívül külön-külön típusba foglalta a feltűnő vonásokat mutató egyeseket.1— Maga a felületes megfigyelés nemcsak a formai, hanem a lélektani eltérésekre is reáirányította a figyelmet. Csaknem közmondásszerű tétel lett, hogy a férfi inkább a kutató szellemet, a nő pedig az érzelmes életet képviseli. — Ugyanez a közfelfogás alakult ki a férfi és a női élet folyamatáról is. A férfi az erős és következetes teremtő munkát, a nő a finom és áldozatos lemondást képviseli. Azért mondhatjuk egész precizitással, hogy a férfiúban sok az egocentrizmus, a nőben több az altruizmus.1 2 — Ugyancsak észrevehető, hogy az érzelmi erőktől erősebben indított női élet hatalmas szélsőségekre hajlamos, és a végletekbe csapva, egyikből a másikba ível. Lenk típusai3 leíró megfigyelések nyomán alakultak ki, de figyelemreméltóan tárják elénk a végletekbe sodródó női lelket.4 * 6 — Életformák és életkeretek tekintetében a férfi a következetes, kemény küzdelmet és kutató erőfeszítést keresi, a nő inkább intuitív vonalon akar érvényesülni.8 — A célkitűzést tekintve a férfiban több az immanens elgondolás és célbatörés, a nőben erősebb a metafizikai és természetfeletti odasímulás. Persze : mindez nem határozottan minősítő következetesség, hanem inkább megfigyelésen alapuló megállapítás. A hamar ítélni kész és felületes ember könnyedén átsiklana ezen a megfigyelésen. Csaknem kibuggyanna ajkán a kemény ítélet, amely szerint a férfit az erő emberének, a nőt pedig gyenge, fantázia irányította bábnak kellene nyilvánítani. Ha pedig a gyakorlati ember anyagias, utilitarisztikus álláspontja hallatná szavát, akkor a női lélekről hamarosan elhangzanék az értéktelennek minősítő kritika. — Ezzel szemben azonban a szellemi kincseket felértékelők ezeket a kiemelkedő lelki jegyeket a női lélek finomabb érzékenységének tulajdonítják. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy az érzelmes természet észrevehető velejárója a beteges kilengések felé erősebb odahajlás. Egyes idegbetegségek nagyobb százaléka (hisztéria) már a neve után ítélve is a női nem tragikus tehertétele. De ha a felületes megfigyelés után tudományos kutatás alá vetjük a kérdést, akkor már igen komoly élettani, majd lélektani alapokig lehet 1 E. Lenk: Frauentypen. Berlin, 1928. 2 G. Lombroso: A női lélek. Ford. ifj. Moravcsik Gyuláné. Bpest. é. n. 3 E. Lenk i. m. 4 Szerinte is van 0 pont, de végletei az édesanya és a perdita ellentétes pólusáig húzódnak. (E. Lenk i. m. 17. 1.) 6 G. Lombroso i. m.
