Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
AZ ÚJABB BÉCSI EGYHÁZJOG 267 lehellni. Munkája példája annak, hogy a jogösszehasonlító módszer milyen értékes eredményeket hozhat az egyházi per jog területének dogmatikus művelésénél. Köstler munkásságának nagyrésze a házasságjog területére esik és így érthető, hogy a professzor szeminaristájának, Willibald Plöchl-nek figyelmét is a házasságjogra irányította. Das Eherecht des Magister Gratianus (Wien 1935. Wiener Staats- und Rechtswissenschaftliche Studien. Band XXIV.) a bécsi egyetem jogi kara egyházjogi szemináriumából nőtt ki. A téma a tudomány legtöbbet tárgyalt, — mondhatni teljesen betárgyalt témái köréből való ; kérdés, hogy félszázaddal Freisen alapvető munkája után jár-e haszonnal a tudomány számára egy újabb feldolgozás. Plöchl munkája is bizonyíték arra, hogy a kellő kritikai érzékkel rendelkező kánonista előtt nem akadály az a körülmény, ha sokat tárgyalt kérdéshez nyúl. Ha nagyobb dicsőséget is lehet szerezni és nagyobb lépéssel lehet előrevinni a tudományt oly téren, amelynek nincsen a részletkérdések legkisebbjére lenyúló irodalma, — mégis, a közelebbi kutatás mindig vethet fel szempontot, amely egy-egy kérdésparcellát az eddiginél jobban megvilágítani alkalmas. A házasságjog fejlődéstörténetének hosszmetszete leglehetősen fel van tárva. Szinte most már a keresztmetszet kínálkozik tárgyalásra. Nemcsupán irodalomtörténeti és tantörténeti jelentősége van ennek a feldolgozásnak, hanem, — ha a teória és a praxis oly szoros kapcsolatának idejéből való az auktor, mint a kánonjog atyja, — nagyon is jogtörténeti. A fejlődéstörténeti hosszmetszetek nagy száma után csábítóbb az a keresztmetszet, amely közelebb hoz az auktor egyéniségéhez, gondolkozásmódjához és módot nyújt a tantétele teljesebb megértéséhez. De ez egyben a legjobb kulcs a fejlődés- történethez is. Részben ez magyarázza, hogy a német egyházjogban az idősebb tudós generáció (Stutz, Sägmüller, Köstler) mellett a fiatal bécsi docens is érdemesnek tartotta a Dekrétum egyik részének újabb feldolgozását. Plöchl kiaknázza a Dekrétum korára vonatkozó szellemtörténeti kutatásokat is. Munkájának I. része mint előtanulmány, a legjobb bevezető Gratian házasságjogába és bár csak közvetve függ össze utóbbival, az azonban aligha tagadható, hogy a Magister bölcseleti és hittudományi gondolatvilágnak és forrásainak tüzetes ismerete a dictaban lefektetett tanra vonatkozó felfogást is módosíthatja. A szerző ezután a mai szisztematikának megfelelően négy fejezetben foglalkozik a házasságjog fogalmának tartalmával, a házasság megjelenési formáival, a házassági akadályokkal és a házasság hatásaival. Aki ismeri, mily előtanulmányokat kíván Gratian nyelvének megértése s tárgyalása analizálásának nehézsége, az tudja csak méltányolni Plöchl alapos munkáját. Nagy könnyebbségére szolgált a feldolgozott hatalmas irodalom. Nagyrészben erre is támaszkodik. Nem az a célja, hogy alapvető új felfedezéssel kápráztasson el. Mégis egy-egy lépéssel sokban előbbre vitte a tudományt. Itt van mindjárt a József-házasság kérdése, amelyre Gratian gyakran visszatér. A Magister nem azt akarta bizonyítani, hogy Szűz Mária és Szent József közti kapcsolat tényleg házasság volt, hanem fordítva, eme számára vitathatatlanul
