Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
268 MÓRA MIHÁLY fennállónak tartott házasságból akarja bizonyítani azt a tantételét, hogy a kereszteltek érvényes házassága már a házassági akarattal meg van kötve. (32. és 41.1.) Eredményt hozott az a kutatás is, amely a sponsus, sponsa, — conjux, desponsatio-ra vonatkozik. Plöchl megoldása («Gattin wird die Ehefrau erst durch den Vollzug, Frau wird die Verlobte durch Konsens und Braut zu sein hört sie in der Regel auf mit dem Vollzug. In dem Worte conjux sind beide Begriffe enthalten : Ehefrau und Gattin, sponsa bedeutet Braut.» 37. 1.) a nyelvészetet is igénybe veszi. Mindebből látható, hogy Plöchl szerint, — Freisennel ellentétben, aki a Magistert a kopulatheoria hirdetői közé sorolja, — Gratian a házassági szerződési akarat döntő jelentőségét ismeri fel. A kérdés mindenesetre nem egyszerű és önálló kutatást igényel. Az egyházi házaságjog újabb magyar feldolgozója (Reiner János, Az egyházi házasságkötési jog tanának kifejlődése. Budapest, 1908. 48—61. 1.) mellett Plöchl felfogását is a kritika mérlegére fogja helyezni és majd megállapítja, hogy Plöchl nem ment-e túl az értelmezés határain acélból, hogy Gratiant a zavaros eszmekifejtés vádja alól tisztázza. Mind tárgyban, mind a feldolgozás módjában távolesik Plöchl következő munkája (Das kirchliche Zehentwesen in Niederösterreich. Ein Beitrag zur mittelalterlichen Rechtsgeschichte und zur Geschichte Österreichs. Forschungen zur Landeskunde von Niederösterreich. 5. köt. Wien, 1935. 143. L), amelynek megírására az a körülmény szolgált alapul, hogy az alsóausztriai egyházi tized történeti összefoglalása hiányzott. Szerző számot vetett az anyag nagyságával és ezért munkáját a 10—14. századra korlátozta. A grazi Arnold Pöschl kutatásaitól eltekintve, a mai tudomány meglehetősen elhanyagolta a tizedre vonatkozó vizsgálódást, amit Plöchl részben azzal magyaráz, hogy a korunk egyházi adójának az egyházi organizáció erősítésére és kiépítésére gyakorolt jelentősége nem áll oly tisztán a ma embere előtt, akit különben is inkább olyan intézmény érdekel a múltból, amely ma is fennáll, már pedig a tized eltűnt. Plöchl is a tized fogalmát az adószerűség jellegében látja. A későbbi fejlődés során, amikor a saját egyház urára szállt az Egyház és a papok eltartása, ez magával hozta az egyházi adó elvilágiasítását is. Nemcsak a terhek szállottak át, hanem a jogok is; így állott elő a XIII. és XIV. században a tized kapitalizálása. (39, 44, 100 1.) Azokat a kérdéseket, amelyeket a szisztematikus jogász felvethet, szerző az okirati anyag bő kihasználásával részletesen feldolgozza. (A tized jogosítottjai és kötelezettjei, a tized különböző faja és megváltása, a tized megszerzése, elidegenítése és elvesztése.) A perjogászt is érdekli a tizedügyekben koncertáló világi és egyházi bíráskodás. (129. s köv. 1.) A bécsi magántanár fejtegetései élére helyezi az alsóausztriai tized rövid történeti áttekintését, a karolingi kor érintése után 976-tól ; ebből tudjuk meg, hogy a XII. század közepén jutott el az intézmény fejlődése csúcspontjára. (13. s köv. 1.) A tized történeti jelentőségét gazdasági jellegének lemérése nélkül nem lehet megismerni ; viszont ez a tény biztosítja a könyv irányában a gazda
