Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
272 TAKÁCS INCE ces középkori misszionáriusok is ennek személyéről különféle keleties képzelgéseken alapuló és egymástól nagyon különböző módon írnak. A legmegfelelőbben Fr. Marignolli János és az Anonymus Hispanus járnak el. Ezek ugyanis Etiópiába helyezik János papkirály országát s mivel abban az időben az ottani császár egyházi feje is volt az ottani kereszténységnek, azért a nyugati fölfogás presbyter nevet adott neki. Mivel pedig az amharai nyelvben a királyt, a felséget Zan vagy Gan szóval jelölik, kézenfekvő az e szóból keletkező Joannes képzése. Majd CXIV—CXV1I lapokon az Indiák elnevezéséről és a középkori fölfogás szerinti fölosztásáról szól. Némelyik franciskánus misszionárius ugyanis csak egy Indiáról tud, mások kétfélét is említenek : alsót és felsőt, vagyis kisebbet és nagyobbat. Egy pedig : Fr. Marignolli János szerint Indiának három királysága van ; ezek : Manzi (Délkína), Mynibar, amelyben «Columbus városa» van, a harmadik pedig Maabar, ahol «Szent Tamás temploma» fekszik. Végre Sz. a bevezetés utolsó fejezetében megokadatolja jelen kiadásának jogosságát. Kár, hogy ebbe az első kötetbe, legalább a teljesség szempontjából nem iktatta be Johanca Hungarusnak és többi társainak az egyházi és rendi főhatóságokhoz intézett fölszólító leveleit. Az a kor, amelyet Van den Wyngaert első kötete átölel, 1245-től, vagyis Piancarpinei János útjától egészen 1348—50-ig terjed, vagyis a ferences Anonymus Hispanus leírásáig. Az egész kötet a már kivonatolt bevezető részen kívül a 3—575. oldalon a következő missziós szerzők írásait foglalja magában : Piancarpinei János, Benedictus Polonus, Rubruc Vilmos, Monte- corvinói János, Peregrinus de Castello, Andreas de Perusia, Pordenonei Odorik, Paschalis de Victoria, az almaleki ferences vértanuk «martyriumá- nak», Marignolli János és Anonymus Hispanusnak tudósításait. Ezek közül Montecorvinói János I. levele olaszul, Fr. Anonymus Hispanus írása pedig spanyolul, a többiek irodalmi hagyatéka latinul maradt reánk * * * P. Anastasius Van den Wyngaert először Piancarpinei Jánosról beszél a 3—130. oldalon. Piancarpinei írásművének legrégibb kéziratául a cam- bridgei kéziratot tartja, amelyet szövegének alapjául vesz föl, mint amely a legrégibb és Piancarpineinek önmaga által is jelzett hosszabb leírását tartalmazza. Miután a sz. előrebocsátja hősünknek rövid életrajzát (3—6), művének foglalatát (7—9), annak forrásait, értékelését, beszél a kódexekről (11—19) és annak kiadásairól (19—20), fordításairól (20—23), aztán fölsorolja azokat a szerzőket, akik valamilyen címen írtak e nagy utazóról (23—25), legvégül megokadatolja Piancarpineinek ezt a kiadását (25—26). A 27—130. lapokon következik Piancarpinei Jánosnak az Ystoria Mongalorum feliratú írásműve. Az Ystoria Mongalorum fényt vet írójának küldetésére, amely nem vaktában és magasabb cél nélküli szenzációhajhászásból történik, hanem
