Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUSJÁRÁS KELETÁZSIÁBA 273 minden tekintetben felsőbb hatóságoktól irányított nemes vállalkozás volt. Kitűnik ugyanis a Prológusból, hogy János és társai elsősorban nem missziózás szempontjából vágtak Ázsiának, nem is azért, hogy egy kockázatos utazást tegyenek és arról a nyugatiaknak elképesztő dolgokat regéljenek, hanem azért, hogy a pápa (IV. Ince) és a bíbornokok, tehát az Egyház hivatalos megbízásának eleget téve, tapasztalják meg a tatárok közéletének minden csínját-bínját, főleg megfigyelve azoknak katonai felkészültségét és így «használjanak valamiképi) a nyugati kereszténységnek. A pápától ugyanis azt a megbízatást nyertük, — írja — hogy szorgalmasan mindent átkutassunk és mindent meglássunk; amit — úgy mi magunk, mint ugyanabból a rendből való Benedictus Polonus testvér, aki a mi gyötrelmünknek részese és tolmácsolója volt — szorgalmasan meg is tettünk. Piancarpinei tehát nem a keleti keresztényeknek óhajtott elsősorban javára válni (misszió), nem is önmagának érdekéből cselekedett (kalandvágy), hanem a nyugattal akarta hasznosítás végett meglátásait ismertetni (külön pápai megbízatás). Mint az éjszakában egy pillanatra a mindent megvilágító és cikkázó villám eloszlatja a sötétséget, úgy Piancarpinei nyugati műveltségének fáklyájával és szemszögével rávilágít arra a keleti népi nagy káoszra, amely egy a Fekete-tengertől északra, illetve északkeletre egész a kínai hegyeken túl az óceánig gomolygott. Az Ystoria Mongalorum szövegéből nagy eszme csillámlik felénk : megismerni a mongol-tatárok egész állapotát és kollektív életük mikéntjét, harci készségük titkát, amelynek bizonyára valami különleges belső berendezettség az indítóoka. Ezért mondhatjuk azt, hogy az Ystoria nem leírás, kalandok elbeszélése, missziós eredmények fölsorakoztatása, hanem ez a piancarpinei írásmű egy népnek szellemtörténeti és kultúrhistóriai megvilágítása, illetve annak megkísérlése. Fr. János ebben nagyot alkotott, eladdig szinte példanélküli és az első. Erre a gondolatra különben rávilágít a mű kilenc fejezetének egyszerű felsorakoztatása : I. fejezet : De terra Tartarorum et situ et qualitate ipsius et dispositione aeris in eadem. II. fejezet : De personis, de vestibus, de habitaculis, de rebus, de ipsorum conjugio. III. fejezet: De cultu Dei, de hiis que credunt esse peccata, de divinationibus et purgationibus et ritu funeris etc. IV. fejezet : De moribus bonis et malis, et consuetudinibus, et cibis eorum etc. V. fejezet : De principio imperii Tartarorum et principum eorum et dominio Imperatoris, et principum ejus. VI. fejezet : De bello, et ordinatione acierum, et armis, et astuciis et congregatione, et crudelitate captivorum, et oppugnatione munitionum, et perfidia eorum in hiis qui se reddunt eisdem, etc. VII. fejezet : Quomodo faciunt hominibus pacem, et de terrarum nominibus quas subjugaverunt, et de tyrannide quam exercent in hominibus suis, et de terris, que eis viriliter restiterunt. Theologia. 18
