Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
92 IRODALOM — LITERATUR BULLETIN szokott keretei közt kézikönyvül nem volna bevezethető ; azonban mint segédkönyvet hallgatók és tanárok nagy haszonnal forgathatják. Kecskés Pál. Kari Prümm S. J. Der christliche Glaube und die altheidnische Welt. Band I. II. — Leipzig, Verlag Jakob Hegner. 1935. — 506 és 531 lap. RM. 44. E munka katolikus szerzó' tollából az első rendszeres összefoglalása mindazoknak a valóságos és állítólagos párhuzamoknak, amelyeket az összehasonlító vallástörténelem képviselői a kereszténység és az ókori pogány vallások meg bölcseleti rendszerek között főleg a jelen évszázad kezdete óta kerestek. A kereszténység eredetének a problémája arra a kérdésre megy vissza, hogy isteni, természetfölötti kinyilatkoztatás, vagy természetes okok : a rabbinikus zsidóságból, a hellenizmusból és az egykorú pogány vallásokból vett elemek összekeveredése hozta-e létre azt a leghatalmasabb szellemi mozgalmat, amelyről az emberiség története tud. Prümm Károly jézustársasági atyának nagyszabású kétkötetes munkája minden szakembertől elismerést követel a katolikus tudomány számára. E munka kitűnő példát mutat arra, hogy ha ezeket a kérdéseket teljes tudományos tárgyilagossággal kezeljük, ebből a legszebb apologia alakul ki a keresztény vallás isteni eredete mellett. A tárgyalás menetében a szerző egészen új és eredeti módszert követ : fejtegetéseit az apostoli hitvallás tételeihez fűzi. Ez mindenesetre megkönnyíti az áttekintést, amennyiben a szerző a katolikus hittételek mellett lépésről-lépésre bemutathatja a pogány bölcselőknek és a pogány vallásoknak párhuzamos vagy ellentétes állításait, de itt-ott szükségszerűen arra kényszeríti a szerzőt, hogy az összetartozó anyagot széjjelválassza, vagy szorosan össze nem tartozó tárgyakat összekapcsoljon. így a keresztségről a tizedik hitágazatnál, a bűnök bocsánatáról szóló rész második szakaszában (16. fejezet) van szó, az Eucharisztia és a bérmálás együttes tárgyalása pedig az utolsó (19.) fejezetre marad, az örök életről szóló fejezet utánra. Minden hittételt a szerző a Szentírásból bizonyít, nem feledkezve meg az előkészítő ószövetségi kinyilatkoztatásról sem. Az első kötetben a szerző mindenekelőtt a hellenizmus fogalmát világítja meg és a hellenizmus korának politikai történetét, gazdasági, társadalmi és általános műveltségi állapotát írja le. Ezután egészen röviden, sőt talán túlröviden vázolja az apostoli hitvallás történetét és reámutat arra a rendkívül fontos különbségre, mely a kereszténység és a pogány vallások között a hittételekre vonatkozólag kezdet óta fennállt : a kereszténység teljes, belső meggyőződésből fakadó hitet követelt meg a Credo tételeire nézve, a pogányság pedig teljesen az emberek szabadságára bízta, hogy a mítoszokból és más vallási tárgyú állításokból mit fogadnak el és mit nem. A könyv tartalma rendkívül gazdag, úgyhogy csak a főbb tárgyakat sorolhatjuk fel, melyeket a szerző a Credo dogmáival kapcsolatban az olvasó elé vetít. Az első fejezetekben elénk tárul a hellenista pogányság istenfogalma Görögországban és Rómában, az egyistenség tana és a bölcselők istenfogalma, az Atya-isten fogalma a régi pogányságban, az ókor felfogása a világról,
