Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
IRODALOM — LITERATUR BULLETIN 93 a pogány bölcselet kozmológiája, a középlényekre és az ősemberre vonatkozó tanok, a hellenista szabadító-istenek, a keleti, a görög és a római császárkultusz, a császárok parusiája, a «Kyrios» név mint istennév,1 az áthidalhatatlan ellentét Szent János «Logos»-tana és a görög bölcseletnek meg Philo- nak «logos»-a között. — Rendkívül tanulságos a 6. és a 7. fejezet, mely Jézus fogantatásával és születésével kapcsolatban bemutatja azokat a siralmas «párhuzamokat», amelyeket Qreszmann, Bousset, Leisegang, Norden, Dibelius és mások a Boldogságos Szűz és a különböző pogány «anyaistennó’k» között találni véltek. — Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatban a szerző sorra veszi a különböző misztérium-vallásokat, melyek megszemélyesítették a természet halálát és új életre ébredését. A második kötet az Üdvözítőnek pokolra-szállásával kezdődik, majd mennybemenetelével foglalkozik és ezekhez keresi a «párhuzamokat» a keleti pogányságban meg a görög-római világban. A szerző helyesen reámutat a «vallástörténelmi magyarázat»-nak nagy módszertani hibáira : az úgynevezett párhuzamok rendkívül messze állnak az ó'skereszténység korától és nem veszik tekintetbe az evangéliumi elbeszélésnek nagyszerű, zárt egységét. — A pogány világ mitsem tud olyan egyetemes világítéletről, amilyent a kereszténység az idők végére vár. — Ugyanígy nincsen szerepe a misztérium-vallásokban a «Pneumá»-nak. A bölcselőknek, valamint Philonak a Pneumáról szóló tanai meg a Szentiélekről szóló keresztény tanítás között áthidalhatatlan űr tátong. Más jellege van az Egyháznak és más a jellege a görög «thiasos»-oknak (társulatoknak) ; azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az első keresztény egyházközségek nem Görögországban, hanem Palesztinában, zsidók között alakultak ki. A kereszténységnek hierarchikus egyházi szervezete és a különböző pogány papi szervezetek és papi kollégiumok között csak külső hasonlóság van ; az egyházról mint Krisztus misztikus testéről való tanítás páratlanul áll a vallástörténetben. — A szentek tisztelete nem a pogány hősök és félistenek tiszteletének az utánzása. A pogány világ ismerte ugyan a bűntudatot és a lelkiismeretfurdalást, de nem ismerte a bűn eltörlésének az eszközeit. A szerző ezzel kapcsolatban reámutat arra az alapvető, nagy különbségre, mely a keresztény keresztség és a misztérium-vallások felavatási szertartásai között van : ezek nem ígértek a felavatottaknak bűnbocsánatot, nem követeltek tőlük megtérést (metanoiát), hanem csak az egyes istenek oltalmát biztosították számukra a földi életben és a halál után. — A test feltámadásának tana ismeretlen volt a görög világban. Az örök élet tanára nézve a pogányság sohasem tudott világos és határozott álláspontra jutni és a legjobb esetben a földi életnek valamelyes boldog folytatását remélte. A sztoikus 1 Prümm azt hiszi, hogy amikor már Szent Péter, Szent Pál és Szent Lukács Jézust a «Kyrios» névvel illetik, nem folytatnak polémiát a császár- istenítéssel szemben, sőt a pogány világnézetnek erre a szörnyű elfajulására nincsenek is tekintettel. Nézetünk szerint talán nem kell kizárni ezt a közvetett polemikus célt az újszövetségi szentíróknál.
