Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
86 KONTOR LAJOS mindamellett az ilyen iskolákat is az 1382. kánon hatálya alá tartozóknak minősíti s a püspöknek a vizitálás jogát csupán az 1336. és az 1381. § 2. kánonok korlátozásaival (in iis quae religiosam et moralem institutionem spectant) adja meg. Ezeket az iskolákat a szerző külön jogi személyiségeknek (domus religiosa studiorum) nevezi s vezetésüket illetően a szemináriumokra érvényes jogszabályok alkalmazását javasolja. Caron: Evolutio nova legislationis ecclesiastico — civilis in provincia Quebecensi. A kanadai Quebecben régi idők óta fakultatív egyházi és állami házasságkötést ismer az állam, minthogy azonban az állami törvény a felekezetek által megállapított házassági akadályokat az államjog szempontjából is elismeri, olyan törvénymagyarázat jutott érvényre, amely szerint a katolikusok házassága az államjog szempontjából is csak akkor érvényes, ha azt az Egyház színe előtt kötik. Ennek következtében Quebecben az állami házasság- kötés módozata teljesen elsorvadt. Űjabban egy bírói ítélet megváltoztatta ezt a gyakorlatot s most a kanadai egyházi körök a régi állapot törvényes visszaállítását kérik. Romani: De beneficiis paroecialibus conferendis. A szerző az értekezés V. folytatásában a 459. kánont taglalja, amely többek között előírja, hogy a püspök a jelöltek közül az «alkalmasabb» klérikust köteles plébánossá kinevezni. Ez a püspöknek nemcsak morális, hanem jogi kötelezettsége s bár a rendelkezés be nem tartása nem érvényteleníti a kinevezést s a mellőzöttnek sem adja meg az actio damnorum jogát, a szerző elvileg mégis lehetőnek tartja, hogy az «alkalmasabb» mellőzése esetén a S. C. Concilii adminisztratív úton azon a címen érvénytelenítse a plébános kinevezését, hogy a 459. kánon rendelkezései nem tartattak be. Az «alkalmasabb» kinevezését a püspök csak akkor mellőzheti, ha őt később jobb plébániára vagy más hivatalra kívánja kinevezni. A plébánosi kinevezések törvényszerűsége érdekében a szerző megállapítja, hogy «a püspök köteles papjait ismerni». Darmanin: A catholicis nati suntne exempti a canonica matrimonii forma? Az 1099. kánon szerint azok a nemkatolikus szülőktől származott házasfelek, akik a katolikus Egyházban kereszteltettek meg, de kisdedkoruktól az eretnekségben, szakadárságban, pogányságban vagy minden vallás nélkül nevelkedtek fel, nem kötelesek a kánonjogban előírt lényeges forma betartására, valahányszor egymásközt lépnek házasságra. Vonatkozik-e ez a kánon a katolikus szülők gyermekeire is, ha keresztelés után nem a katolikus hitben nevelkedtek, s nemkatolikussal kívánnak házasságra lépni? Oesterle a kánont erre az esetre is alkalmazandónak véli, ezzel szemben Schaaj angol kanonista a Szentszéktől vár hiteles interpretációt. Schaaj is érvényesnek véli a kánont olyan esetben, amikor a házasulandó valamelyik szülője az ő születése idején ugyan katolikus volt, de még a gyermek eszének használata előtt elhagyta a katolikus hitet s gyermekét is nemkatolikus vallásban neveltette. APOLLINARIS. Roma. 1937. III. Dalpiaz: S. C. S. Officii decretum circa can. 1227 CJC. A S. C. Off. 1937 május 5-én kimondta,
